A Bilbao előtti 15 km és az utána következő két napi szakasz sokkolóan csúnya volt az előző héthez képest. Ezt csak Portugalete üdítően szép városközpontja és a világörökség gondolás szállítóhídja enyhítette.
(Megtörtént az út első műszaki malőrje, egyszerre romlott el mindkét SD kártyám: az egyiket csak a kamera olvassa (azon vannak a képek), a másikat csak a számítógép. Amint hozzáférek a képekhez, posztolom őket. Már vettem egy harmadik kártyát, Asturiastól megint lesznek képek! :)
Frissítés: egyesével ki tudok másolni képeket, így lettek fotók ehhez a bejegyzéshez!)
Ezután nem sokkal elhagytuk Baszkföldet, hogy Cantabriában folytassuk utunkat. A táj újra kellemes vidéki, csak sűrűbben vannak a falvak, és nem olyan magasak a hegyek. Az út sajnos nagyrészt betonon megy, ami eléggé megterhelte a lábunkat, volt sántikálás a nap végén rendesen! A Scholl hűsítő lábbalzsam és nem utolsósorban az edződés miatt már egészen jól bírjuk az aszfaltot.
Már jóval többen vagyunk zarándokok, de azért össze-összefutunk ismerős arcokkal. Láttuk már Hanst és a két olaszt, és Pierrel is tudtunk váltani pár szót. Új barátaink a velünk egykorú holland Miriam és a két Gyuri (nem magyaroknak csak “George and George” :) ). A “Gyurik” negyvenesek, mindketten pszichológusok (és ex-katonák is, egyikük harckocsi parancsnok, a másik helikopter pilóta volt), hihetetlen sztorikkal. Miriam otthonról indult, február(!) óta úton van, és már vagy 2500 km-nél jár. Igaz egyszer haza kellett mennie fagyási sérülések miatt egy hónapra még a télen, de azóta rendületlenül nyomja.
Egy kompolás a német Thomasszal és Miriammal
Tengerre néző olcsó vacsi Miriammal
Reggeli kávé a két Gyurival
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése