Az 5. hét

Az utolsó napokban nyilvánvalóvá vált, hogy milyen sokan teljesítik csak az utolsó 100 kilométert. A Compostelát, az oklevelet, a camino teljesítéséről, mindenki megkaphatja, aki gyalog megtesz 100 km-t vagy bringán (esetleg lovon, hihi) 200-at. Utazási irodák is szerveznek utat az utolsó 100 km megtételére csomagszállítással és előre lefoglalt szállással: így lehetett, hogy megjelentek az úton a minihátizsákos, sportcipős, tiszta emberek is.

Az egyik utolsó szakasz egy nehéz darabnak ígérkezett: 40 km-en belül nincs semmi, csak farmok, minden ételt és vizet vinned kell, az egyetlen közbeeső szállás 14 fős (amíg az előző napokban simán megtöltöttük a 40 fős szállásokat is), és nem kínál semmilyen étkezési lehetőséget. Tudtuk, hogy nem tudunk benne lenni az első 14-ben, és valahogy fel kell bontanunk a szakaszt, de úgy tűnt, a farmvidéken senki sem lát üzleti lehetőséget a zarándokok áradatában. Kemény munka volt, de hála Carolina kitartó kutatómunkájának, végül sikerült találnunk egy falusi vendégházat (egy casa ruralt) kb. 4 km-re a caminótól. Megbeszéltük szállásadókkal, hogy felszednek minket valahol az úton, amikor telefonálunk, és másnap reggel vissza is visznek ugyanoda, így egy métert sem kell csalnunk. ;)

A transzportra várva

Utoljára Ausztráliában láttam ilyet, az egymás mellett elhelyezkedő nagy farmok alkotnak egy-egy települést, mindenféle városközpont nélkül. Az itteni biciklis postás (ha lenne ilyen) simán indulhatna a Tour de France-on, akkora távolságok vannak! :) A szállásadónk mondta, hogy az ő falujukat, Regüelát összesen két(!) farm alkotja, az övék és a szomszédé. A 4km-nyi távolság ellenére majd’ negyed órát kanyarogtunk a szinte egysávos keskeny utakon, mire megérkeztünk a gyönyörűen felújított farmházhoz.

 

A vendégház egy családé, kedves emberek. Amint megtudták, hogy aznap van Nathan születésnapja, egyből a vendégük voltunk egy körre a bárpultnál! :) Este volt a Spanyolország-Chile meccs, vacsorázni csak utána tudtunk (este 11 óra után! :) ), mert addig velünk együtt mindenki a focit nézte.

Két nappal később, a Santiagótól 40 km-re levő Arzúánál csatlakoztunk be a francia útba, és hirtelen rengetegen lettünk. Arzúában a hírek szerint már délben elfogytak a helyek az albergue-ben (a zarándokszálláson), a privát albergue-ben 3-kor már nem kaptunk helyet. Szerencsére találtunk két szobát egy idős néninél. Este 6-ra szerintem minden szobát kiadtak a városban.
Az út is nagyon más lett, itt nem szenved szükséget semmiben a vándor! Néhány kilométerenként van egy bár vagy büfé, a magánházak kertjében automaták állnak az út felé fordítva, lépten nyomon szállást hirdetnek a táblák. A magányosságról is le kell mondani, olyan sokan voltunk, nem is kellett a jeleket figyelni, az idő nagy részében elég volt az előttünk haladókat követni! :)

Forgalmi dugó

Van kínálat

 
Mindent a vándorért