Lazy Post

A new Canadian girl, Alanna arrived to the flat. She posted a blog entry about our first party, it is so easy just copying that here: http://alannaisaguigi.blogspot.com/2008/06/my-first-night-in-flat-was-12-hour.html

Alexandra, Alanna, me and Leon

Cordoba képek / Cordoba Pictures

Granada képek / Pictures of Granada

Granada és Cordoba

A végén csak sikerült megnéznünk az Alhambrát Granadában! Korán indultunk (hát, a 7 óra korainak számít itt :) ) és két órával később már volt a parkolóhelyünk és megtaláltuk a hippi hostelünket is a hegyoldalban a város szélén. Lecuccoltunk és nekivágtunk az Alhambrának és a jegypénztáraknál való sorállásnak. Csak most nem volt sor! Egy percen belül megvettük a jegyeket és ez alkalommal már 40 perc múlva bemehettünk a Palotába, nem 4-5 órával később, mint a múltkor. Tökéletes! :)

A Palota (Palacio Nazaríes) önmagában egy csoda. A dísztés annyira gazdag, hogy alig tudja befogadni az ember - imádom az arab építészetet! Bocsi, ha úgy érzitek túl sok képet tettem fel, mindegyiket szeretem, nem tudtam dönteni... :) Az épületegyüttes többi részét is felfedeztük, de a Jardin de la Sultanába nem tudtunk bejutni a Generalifáben, mert 20 perccel kifutottunk a látogatási időkeretünkből. (Nem mi voltunk az egyetlenek, akik így jártak, előttünk egy idősebbekből álló kisebb csoportot ugyanúgy elküldtek. Hiába a szabály az szabály! :P )

     

Miután vetünk némi ételt és italt estére, nem bírtuk tovább a hőséget (kb. 31°C árnyékban), és visszamentünk a hostelbe egy késői sziesztára. Aludtunk egy kicsit, megettük a bárányszeleteket, amiket korábban Tomitól és Petitől kaptunk, majd végignéztük életünk egyik legszebb naplementéjét. A hostel az Alhambra melleti következő dombon van: innen a legjobb a kilátás az egész városban, ez biztos! :) Elena ezt a hétvégét a granadai barátainál töltötte, így éjszaka csatlakoztunk hozzájuk néhány italra. Ez alkalommal nem tácoltunk, de velük lenni, most is mint mindig, szórakoztató volt.

  

A következő reggel kiköltöztünk a hostelből és újra találkoztunk a többiekkel egy tapas-os ebéd erejéig. Felséges volt! Egy új kedvencet találtam a paprika lekvár személyében, amiből szinte mindegyik snack-re tettek. Annyira ízlett, hogy úgy kellett visszafognom magam, nehogy tisztára nyaljam a tányérokat… ;)

     

Délután Cordoba felé vettük az irányt. A hőség elviselhetetlen volt: kint 34°C volt, a kocsiban 42°C. Amíg a kocsi 12 litert evett a két óra alatt, mi 6 liter vízet és üdítőt öntöttünk magunkba... :) Miután elfoglaltuk a szobáinkat Cordobában, a városban bóklásztunk egy darabig. Hogy spóroljunk, meg Lisa kedvéért innen a távolból, egy Burger Kingben vacsoráztunk (mindig el akart menni egybe Malagában). Még mindig nem szoktam meg, hogy itt sört is mérnek - így ez alkalommal sem bírtam kihagyni. Salud! Egészségetekre! :) Később, éjszaka felmentünk a hotelünk tetőteraszára: beszélgettünk, élveztük a meleg levegőt, a kényelmes szófákat és a hideg tinto veranót (a helyi sangriát).

Vasárnap kettőt a néztük meg a város fő látványosságai közül. Az Alcazar de los Reyes Cristianos szép volt, a kertjei gyönyörűek. Aztán, megint Lisa kedvéért :) vettünk churroz-t az utcán (olajban sült tészta, olyasmi mint nálunk a lángos). Cukorral kértük, így nagyon finom volt. (Már próbáltuk cukor nélkül is, de úgy nagyon nehéznek, olajosnak éreztük.) Megnéztünk egy-két patio-t, kis zárt belső udvart, Cordoba ezekről is híres. A tulajdonosok egymással versenyezve pakolják tele őket a falon gondosan elrendezett növényekkel.

    

A végére hagytuk a legjobbat: a Mezquita-t. Ez a hatalmas iszlám templom, imaház egyedi abban a tekintetben, hogy a felépítése egy oázisbeli pálmaligetre emlékeztet: az oszlopok és boltívek erdeje tartja a mennyezetet az imádkozók feje fölött. Bár fotózó turisták váltották fel az imádkozó hívők sorait, és a 19 kapu, ami egykor fénnyel töltötte meg a belső teret, soha nem nyílik ki többé, a hely még mindig fenséges. Nem tudsz eleget bolyongani, minden létező szögből a meg akarod csodálni az oszlopok és a piros-fehér boltívek végtelenbe tűnő sorait. Lenyűgöző!

  

Nem maradt többre energiánk. Kicsit még hűsöltünk a hostelben, vártuk, hogy a hőség kicsit alábbhagyjon, aztán visszaautóztunk Malagába. Megérte várni, a kocsiban csak 41°C volt… :P

Granada and Cordoba

Finally we made it and saw the Alhambra in Granada! We left really early (well, 7 o’clock is early here :) ) and two hour later found our parking place and our hippie hostel on a hillside at the verge of the town. Dumped our bags and headed for queueing in front of the Alhambra ticket office. But… there was no queue at all. We got our tickets in a minute and this time we were allowed to enter the Palace only in 40 minutes not after 4-5 hours. Perfect! :)

The Palace (Palacio Nazaríes) itself is a miracle. The decoration is so rich that you can hardly take it – I love the Arabic architecture! Sorry if you feel that I put up too many pictures, I love them all… couldn’t select… :) We discovered the other parts of the complex as well, but couldn’t get into the Jardin de la Sultana in Generalife, because our time frame for the visit expired by 20 minutes… (We weren’t the only ones who came off like this: before us a small group of elderly tourists were sent away from the empty garden too. Rule is rule! :P )

After buying some food and drink for the night, we couldn’t stand longer the heat (around 31°C in shades) and went back to the hostel for a late siesta. We had some sleep, ate the lamb chops which we had received from Tomi and Peti, and enjoyed one of the most beautiful sunsets in our life. The hostel is on the next hill to the Alhambra: the view from here is the best in the city for sure! :) Elena spent that weekend with her friends in Granada too and we joined them for a few drinks at night. This time we didn’t dance, but being with her and her friends was fun as usual. :)

Next morning we packed and left the hostel. We met the others again for a tapas lunch. it was delicious! I found a new favorite the capsicum jam which they put on almost every snack. I loved it so much, that I had to restrain myself from licking the plates clean… ;)

In the afternoon we headed for Cordoba. The heat was insufferable: outside it was 34°C, in the car 42°C. While the car consumed 12 liter during that two hours we drank 6 liter in drinks and water… :) After occupying our rooms in Cordoba we roamed the city for a while. To be cheap and to please Lisa from afar we had supper in a Burger King (she always wanted to go there in Malaga). I still didn’t get used to the fact that they serve beer here – I just couldn’t miss the chance. Salud! Later at night we went up to the rooftop of the hostel: chatted and enjoyed the warm air, the comfy sofas and the bottle of cold tinto verano.

On Sunday we visited two of the main sites in the city. The Alcazar de los Reyes Cristianos is nice and its gardens are beautiful. Then again thinking of Lisa :) we tried the churroz (deep fried dough) on the street. We asked it with sugar, this way it’s really nice. (Without sugar we had felt it oily and heavy.) We viewed some of the patios which Cordoba is famous for; their owners competing with each other fill them with loads of plants carefully arranging them around the wall.

And we left best for the last: the Mezquita. This huge Islamic temple, house of prayer is unique in the sense that the structure resembles an oasis palm grove: a forest of columns and arches hold the roof over the worshippers’ heads. Though photographing tourists has displaced the rows of praying believers, and the 19 doors which once filled the interior with light won't open anymore, the place is still impressive. You cannot wander enough and from every existing angle you want to admire the rows of columns and red-and-white-striped arches disappearing into infinity. Overcoming! :)

We didn’t have energy for more. We chilled out a bit at the hostel, waited for the heat to calm down and drove back to Malaga. It was worth to wait, there was only 41°C in the car… :P

Benzin sztrájk / Petrol Strike

Angel, a főbérlőnk szerint az utóbbi néhány napban már nem lehet friss halat kapni a piacon a halászok sztrájkja miatt. Az üzletekben már lehet érezni a kamionos sztrájk hatását is, mert üresek a friss termékeket árusító pultok, pl. nincs zöldség a granadai Mercadonában:

Angel told us that there was no fresh fish at the market for the last few weeks and it is still the case. Now we start feeling the effect of the camion strike for example there is no fresh veg and fruits in Mercadona at Granada:

 

Némi háttérinfo: http://inforadio.hu/hir/kulfold/hir-205134 

Some background info: http://www.typicallyspanish.com/news/publish/article_16907.shtml

Frigiliana

Nerja

Lisa's Farewell Night

We had a wonderful night on Saturday. We could park the car just in front of the house LOL :D :o  and went up to the flat at around 8 o'clock with 3,5 liter of tinto verano and half kilo of sunflower seeds (szotyi - for your later Hungarian studies Mara ;) ). As usual we had fun. Then Tomi arrived too and we went to Lisa's favorite crêpe place - but before that she dressed us up. No, we didn't wear Mara's bikini this time, just funny hats and a barrette. :D Had fun there too, ate delicious pancakes. On the way to the flat Lisa honored her last ascending on the stairs with a deep bow.

 

                                                                                                 Allergy and sugarbowl

  

The holy stairs

Then Peti and the boys Hungarian friend, Kata arrived. We ate the cake what Lisa got from our English gentleman. We found out that Lisa has 9 kilos of overweight, so the next two hours we were drinking and watching Lisa as re-arranged her stuff between the suitcase and her backpack. At last she managed to bring the suitcase down to 21 kilos, while the backpack was around 15. Good job, lol!

  

In trouble

  The cake

At half past 3 in the morning Leon announced that the door to the rooftop is open! What a present from the gods, first the parking place on the street and now this! We gathered our last drinks and all went up. The last one, Lisa in a well-mannered way pulled closed the door behind her... the door which can be opened only from inside! :DD After a minute long laughing we tried to figure out how to get down at least by the time the taxi arrives for Lisa. Shall we ask a passer-by throwing down our key to come up and open the door? There was no one on the street... Or shall we call Elena or Debora to save us? It seemed a bit too big favor at those early hours. Leon solved the problem again, started banging the door and shouting: Soccoro! Soccoro! A few minutes later a scared couple from the fifth floor emerged at the door. We explained our situation said muchos 'Lo siento' and went down... :) Poor our neighbours!

 

In trouble again                              The view - at least

Because we didn't have more drinks but we wanted to wash down the alarm with something acoholish, we went out. To our surprise lots of places were closing and we couldn't find a place to sit in and drink. Finally some of us went home while the others queued for quarter an hour in front of the Fraggle Rock to get in. Then they danced until morning as usual... :)

 

The prepaid taxi didn't arrive at all - but they (with Leon) managed to get to the airport in time. What a night, he?!

Lisa is elment

Megint egy Moncs levél következik.

…tegnap elbúcsúztattuk Lisát is, a német lánykát. Újabb veszteség... :( Szar dolog ám, hogy új barátokat szerzel, aztán nem sokkal később (valszeg örökre...) búcsút is mondasz nekik. Ezt a részt mindig nagyon utáltam... Akik még itt vannak - Leon, Tomi, Peti es Elena - természetesen drukkolnak nekünk Madriddal kapcsolatban, de azért az arcukra van írva, hogy meg a gondolatat is utáljak, hogy esetleg mi is lelépünk... De mi egyelőre legalább országon belül maradnánk és ez még mindig több annál, amit az előttünk már elmentek elmondhatnak... :/

A mostani búcsúparti, nem az a szokásos végigtáncolós ereszdelahajam őrület volt, de azért akadt egy-két tagadhatatlanul emlékezetes pillanat ezúttal is. A régi kérónkban (ahol most Leon, Lisa és két új olasz csajszi lakik) gyűltünk egybe. A két magyar srác, Tomi es Peti, valamint egy otthonról rövid időre idelátogató szinten magyar barátnőjük, Kata is csatlakozott hozzánk. Először is mindenkinek viselnie kellett valamit a fején, ami Lisa tulajdona. Aztán szalmakalapokkal, kötött sapkákkal és hajráfokkal eképpen felcicomázva levonultunk Lisa kedvenc kávézójába palacsintázni. Miután ott végeztünk, visszatértünk a kéróba es ott tovább iszogatva es falatozgatva békésen végignéztük, ahogy Lisa  kb. hajnali 4-ig pánikszerűen ki-be pakolászik a bőröndjeiből, hogy a kezdeti 29 kiló helyett valahogy lecsökkentse annak súlyát a megengedett 20 kilóra. Végül úgy, hogy mindenkinek hagyott itt egy-ket szuvenírt és kb. 3 pulóvert, 2 nadrágot is elöl hagyott azzal a céllal, hogy minden egyes darabot viselni fog a reptéri becsekkoláskor, 21 kilóval sikerült végleg lezárni a bőröndöt.

Ekkor Leon kitálalta, hogy menjünk fel az épület tetejére és ott, a kilátásban gyönyörködve fogyasszuk el az utolsó italainkat. (Mióta itt vagyunk Malagában, a tetőre kivezető ajtó folyamatosan zárva volt, ezért kulcs híján, különleges ajándékként fogtuk fel, hogy Lisa utolsó estéjén nyitva tálaltuk azt.) Szépen felsorjáztunk, majd Lisa, aki utolsóként lépett ki a tetőre, jó kislányhoz méltóan behúzta maga után az ajtót - amin csak belül volt kilincs. (!!!!!) Ott rekedtünk a korom sötét tetőn, 6 emelet magason a gyönyörűen kivilágított város felett, egy szál pólóban a frissítő hajnali hidegben. Még jó, hogy ott volt lélekmelegítőnek az egy-egy pohár ital mindenkinek a kezében. Szerencsére már volt bennünk annyi alkohol, hogy kiborulás helyett hisztérikus röhögéssel reagáljuk le a dolgot. Mikor végre lecsillapodtunk, körbejártuk a tetőt, és konstatáltuk, hogy kizárólag azon az egyetlen átkozott ajtón keresztül lehet csak visszajutni az épületbe. Az első ötlet az volt, hogy kiabáljunk le az arra járóknak (egy sem akadt), magyarázzuk el 6 emelet magasból, hogy mi történt, majd dobjuk le az egy szem kulcsunkat, amivel be tudnak jönni a lenti kapun, majd megmászva 6 emeletet, ki tudják nekünk nyitni az ajtót belülről. Mivel ennyire azért egyikünk sem beszél jól spanyolul, e rről az elképzelésről aránylag hamar letettünk.

A következő ötlet az volt, hogy telefonos segítséget kérünk valakitől, de ezt is kénytelenek voltunk elég hamar elvetni, ugyanis egyetlen ismerősünk sem lakott olyan közel, hogy ne éreztük volna túl nagy kérésnek, hogy hajnali 4-kor üljön kocsiba/taxiba/vonatra, csak azért, hogy kinyisson nekünk egy ajtót. Maradt tehát a jó öreg "Segítség! Segítség!", (akarom mondani "Socorro! Socorro!") jó hangos ajtódöngetéssel megspékelve. Bevált. Kb. 10 perc alatt sikerült felverni az 5. emeleten lakó párocskát, akik iszonyat kócosan és riadt arccal nyitottak ki nekünk az ajtót. Zavart magyarázkodás, ezer bocsánatkérés es már téptünk is vissza a lakásba. Mivel piánk már nem volt, amivel leöblíthettük volna az ijedtséget, fogtuk magunkat és még besétáltunk a központba egy búcsúitalra.

Ott aztán a társaság fele bejutott egy még nyitva tartó bárba, ahol csak sikerült összehozniuk az ilyenkor szokásos reggelig táncolós bulit!