Jelentem, még élünk! 6 nap alatt értünk Bilbaóba, 167 km-t és majd 5 ezer méter szintet tudunk már magunk mögött. A terep olyasmi, mint egy szokásos erdei kirándulás egy hegyes-völgyes vidéken, megspékelve azzal, hogy jobbról elő-előbukkan a tenger. Az útitársaink, a nagy öregek, mondták, hogy a Camino Norte a legkeményebb, mert itt sok a szint. Ezt tanúsíthatjuk! :) Az időjárás egy kicsit esős, felhős, néha napos - amolyan óceáni.
Egy napunk úgy telik, hogy reggel f7 és 7 között kelünk, gyors összepakolás, reggeli a szálláson (ha van), majd f8 – 8 felé indulás. Ha nincs reggeli, akkor beesünk az első kávézóba és ott tolunk egy café con lechét (tejeskávét) valami péksüteménnyel. Innentől 5-8 óra menetelés jön, amit csak néhányszor szakítunk meg hogy együnk és pihenjünk. Ha az etapban nincsenek falvak, akkor hozott elemózsiát eszünk, ha vannak, akkor tapas és egy pohár a sör a menü (Moncs gyakran becseréli sört kávéra). A tapaszok sokkal jobbak, mint Madridban, és több féle is van. A kedvencem a kolbászos-tojásos szendvics, igazi túrakaja!
Délután 3 és 5 között érkezünk a szállásra, ami sokszor csak 4-kor nyit, akkor várni kell. Zuhany, ruhamosás és némi lábápolás után olyan 6 felé már készen is állunk egy vacsorára. Ez hiba, mert az éttermek 8-kor nyitnak, így történhet, hogy néha napokig csak tapason és boron élünk (mindkettő remek!). :) A gyomrunk eléggé összeszűkült, így napokig elvagyunk ezen a diétán, mire rendes kaját kezdünk kívánni. Ilyenkor kivárjuk a 8 órát, de ez néha nagyon kínkeserves, mert az ember éhes és az ágyat is nagyon-nagyon kívánja. 9 után a zarándokszoba elcsendesedik, mindenki korán fekszik, mert hulla fáradt, és mert ki kell pihennie magát másnapra.
Egész jól bírjuk a kiképzést, de mindig fáj valahol. A lejtők a térdeket és a sarkat szedik szét, a beton a talpat és a taIppárnákat. Indulás előtt vettem egy pár túrabotot (azóta csak mankónak hívom őket :) ), azokkal tudom a térdemet annyira tehermentesíteni, hogy teljesíteni tudom a napi etapokat. Csodálatos a szervezet, minden reggelre hihetetlen módon regenerálódik, de minden nap más testrészünk fárad el.
Tipikus Albuerge (zarándokszállás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése