The 5th Week

During the last days it became clear for us how many people complete only the last 100 km. Everyone can get the Compostela, the certificate about completing the Camino who finishes the last 100 km on foot or the last 200 km on bike or horse, hehe. :)) Even tourist agencies organize trips to the last 100 km with package shipping and pre-booked accommodation. That’s why fresh people appeared on the road in clean cloths, sport shoes and with a miniature day pack.

One of the last stages looked quite hard: in 40 km there are no facilities you have to carry all your food and water. In between there is only one accommodation for 14 people only (while during the last days we easily filled up places for 40 people) and it doesn’t provide any food either. We knew we could not get into the first 14 and somehow we had to break up this stage - but it seemed that nobody smells business in the steady flow of the pilgrims. It was hard, but thanks for the persistent effort of Carolina we managed to find a guest house in a village (casa rural) about 4 km from our path. We agreed with the hosts that they will pick us up somewhere on the road and would take us back to the same exact point. In this way we don’t have to walk a meter more than necessary.

 
Waitng for the pick-up

I’ve only seen in Australia anything similar: the smaller-bigger farms create a village but without any village center. If there was a postman on bike here he could easily enter for the Tour de France that’s how big the distances are here. Our host told us the their village, Regüela comprises two farms all together, their and the neighbour’s farm. Though it was only 4 km we winded for almost a quarter of an hour on the narrow one-lane roads, when we finally arrived to the beautifully renovated farm house.

The guest house is owned by a family, very nice people. When they learned that it was Nathan’s birthday they gave us a free round at the bar. That night Spain played against Chile and because everyone enjoyed the match (including the family) we could only have dinner after 11 PM.

Two days later our path merged into the French Way at Arzúa 40 km from Santiago. All of the sudden we were many. They said in Arzúa the beds in the council owned albuerge (the cheap pilgrim’s hostel) filled up by noon, and we couldn’t get in to the private albuerge at 3 PM. Luckily we found two rooms at an old lady. I think by 6 PM all the beds were taken in the town.
The Way became different too, the pilgrim doesn’t miss anything here. In every few km there is a bar or a buffet, next to the road vending machines are lined up and at every step accommodation is offered on signs. You have to eschew your solitary mood as well. Actually the road was so crowded that we hardly had to check the signs at all, most of time we only followed the people in front of us!

 
Traffic Jam

 
Plenty of offers

  
Everything for the Pilgrim

Az 5. hét

Az utolsó napokban nyilvánvalóvá vált, hogy milyen sokan teljesítik csak az utolsó 100 kilométert. A Compostelát, az oklevelet, a camino teljesítéséről, mindenki megkaphatja, aki gyalog megtesz 100 km-t vagy bringán (esetleg lovon, hihi) 200-at. Utazási irodák is szerveznek utat az utolsó 100 km megtételére csomagszállítással és előre lefoglalt szállással: így lehetett, hogy megjelentek az úton a minihátizsákos, sportcipős, tiszta emberek is.

Az egyik utolsó szakasz egy nehéz darabnak ígérkezett: 40 km-en belül nincs semmi, csak farmok, minden ételt és vizet vinned kell, az egyetlen közbeeső szállás 14 fős (amíg az előző napokban simán megtöltöttük a 40 fős szállásokat is), és nem kínál semmilyen étkezési lehetőséget. Tudtuk, hogy nem tudunk benne lenni az első 14-ben, és valahogy fel kell bontanunk a szakaszt, de úgy tűnt, a farmvidéken senki sem lát üzleti lehetőséget a zarándokok áradatában. Kemény munka volt, de hála Carolina kitartó kutatómunkájának, végül sikerült találnunk egy falusi vendégházat (egy casa ruralt) kb. 4 km-re a caminótól. Megbeszéltük szállásadókkal, hogy felszednek minket valahol az úton, amikor telefonálunk, és másnap reggel vissza is visznek ugyanoda, így egy métert sem kell csalnunk. ;)

A transzportra várva

Utoljára Ausztráliában láttam ilyet, az egymás mellett elhelyezkedő nagy farmok alkotnak egy-egy települést, mindenféle városközpont nélkül. Az itteni biciklis postás (ha lenne ilyen) simán indulhatna a Tour de France-on, akkora távolságok vannak! :) A szállásadónk mondta, hogy az ő falujukat, Regüelát összesen két(!) farm alkotja, az övék és a szomszédé. A 4km-nyi távolság ellenére majd’ negyed órát kanyarogtunk a szinte egysávos keskeny utakon, mire megérkeztünk a gyönyörűen felújított farmházhoz.

 

A vendégház egy családé, kedves emberek. Amint megtudták, hogy aznap van Nathan születésnapja, egyből a vendégük voltunk egy körre a bárpultnál! :) Este volt a Spanyolország-Chile meccs, vacsorázni csak utána tudtunk (este 11 óra után! :) ), mert addig velünk együtt mindenki a focit nézte.

Két nappal később, a Santiagótól 40 km-re levő Arzúánál csatlakoztunk be a francia útba, és hirtelen rengetegen lettünk. Arzúában a hírek szerint már délben elfogytak a helyek az albergue-ben (a zarándokszálláson), a privát albergue-ben 3-kor már nem kaptunk helyet. Szerencsére találtunk két szobát egy idős néninél. Este 6-ra szerintem minden szobát kiadtak a városban.
Az út is nagyon más lett, itt nem szenved szükséget semmiben a vándor! Néhány kilométerenként van egy bár vagy büfé, a magánházak kertjében automaták állnak az út felé fordítva, lépten nyomon szállást hirdetnek a táblák. A magányosságról is le kell mondani, olyan sokan voltunk, nem is kellett a jeleket figyelni, az idő nagy részében elég volt az előttünk haladókat követni! :)

Forgalmi dugó

Van kínálat

 
Mindent a vándorért

4. hét, már Galíciában

Tegnap befejeztük a 4. hetünket. Eddig 743 km-t mentünk, napi átlagban 27,2-őt. Az átlagos napi összeadott szintemelkedés 600 méter, az összes eddigi pedig valami hihetetlen: 16 ezer méter. (Ha meg kell mászni egy 300 méteres hegyet, az út általában felmegy 60 métert, majd leereszkedik 20-at, majd megint fel 60, le 30. Ilyen módon mire felér az ember a 300 méteres dombra, összesen vagy 450 métert mászott felfelé, ez az összeadott szintemelkedés.)

Itt az utolsó tartományban, Galíciában a kilométerköveken feltüntetik, hogy mennyi van még hátra Santiagóig, e szerint, már csak 125 km-t kell mennünk! (Meg persze a maradék hetvenvalahányat Finisterráig :) ) Az idő remek, napos, elég izzadós, de hát minden jó, ami nem eső! :)

Az utolsó nap még utoljára eltévedtünk Asturiasban, és egy néhány kilométerrel hosszabb tengerparti variánsra tévedtünk – szerencsére. Ribeadeo után ugyanis hátat fordítunk a tengernek, a szárazföld és Santiago felé vesszük az irányt, így egy nagyon szép búcsút vehettünk a nagy víztől: volt sziklás part, kis öblök és az elmaradhatatlan szántóföldek, legelők és tehenek. :)

Galícia megint egy új világ. Az egész egy nagy farmvidék, ahol a néhány farm alkotta települések észrevétlenül folynak át egymásba és csak nagy ritkán sűrűsödnek városokká. Ritkák a zarándokszállások is emiatt, és hosszabbak az etapok, de eddig 29 km-nél többet nem kellett menni. Az út javarészt egyenes, nincsenek őrült nagy kerülők, mint Asturiasban, és az emelkedők is egész kellemesek eddig.

Egyre többen vagyunk viszont, érezhető, hogy Santiago kevesebb mint 10 nap távolságra van már csak, és sokaknak csak ennyi idejük van a caminóra, itt már mi számítunk nagy öregnek a 28 napunkkal, hihi. Itt van például egy egész 16 fős középiskolai csapat, vándortábor jelleggel nyomják, azzal a különbséggel, hogy rögtön 16 helyet foglalnak el a szállásokon, ha nem sikerül megelőzni őket.

Ha új hét, akkor új arcok vesznek körül minket. A nyugdíjas korú mikrobiológus kanadai Jozefet említeném először, a hihetetlen sztorijaival, aki önkéntes hospitalerónak (szállásfelügyelőnek) megy két hétre az egyik szállásra. Az elképesztő tempót diktáló olasz Gisella már elhagyott minket, mert vasárnap indul vissza a gépe Miánóba. Még itt van a velünk egykorú két spanyol nővér, akik közül az egyik már hét éve él Szicíliában és itt töltik együtt a szabadságukat, vagy a new yorki újságíró házaspár, Carolina és Nathan, akik a fél éves világkörüli útjuk vége felé barangolnak tíz napig Santiago felé.

Mobil iroda, Jozef és Carolina


Végre normális korsók! Középen Nathan


Középen egy osztrák lány, Martina 

 
Én is itt vagyok! :)

The 4th week, already in Galicia

Yesterday we finished our 4th week. So far we’ve completed 743 km, 27,2 km on daily average. The average daily cumulative elevation gain is 600 meters, and the all time c.e. gain is the impossible 16 thousand meters.

Here in the last state, Galicia, it is printed on the milestones how much left until Santiago – it says we have to walk 125 km more only! (And of course seventy something until Finisterra :) ) The weather is awesome, quite sweaty, but everything is good which is not rain! :)

In our the last day in Asturias we finally lost our way and fortunately took a few kilometer longer costal ‘variante’. As we turn our back to the sea when we turn to the inland and towards Santiago it was a beautiful farewell: there were rocky coast, small coves and the inevitable fields, grazing lands and cows. :)

Galicia again a new world. The whole is a large farmland, where you don’t know where the first few farms made village ends and the next one begins. These farms rarely thicken to a village or town, as for the pilgrim hostels are scarce too. Luckily we always managed to finish the daily stage under 29 km. The path most of the time is straight, there are no insane detours like in Asturias and the slopes are quite mild so far as well.

We are more and more though, you can feel that Santiago is only 10 days ahead, many people only has this much time for the Camino, here we are among the old ones with our 28 days, hehe. Here is for example a 16 people high school group, but they occupy 16 places in the ‘albergue’ if we cannot overtake them.

If new week, new characters are around. First the retired Canadian microbiologist, Jozef, with amazing stories who this year came to be a ‘hospitalero’ (host) in one the refugees. The Italian Gizella who walks at astonishing speed, as she has to catch her flight home in Sunday. Here are the Spanish sisters, one of them has been living in Sicily for 7 years now and they spend their holiday here together. Or the journalist couple from New York, Carolina and Nathan, who spend the last weeks of their world around trip here, walking 10 days to Santiago.

Mobil office, Jozef and Carolina

 
Proper sized mugs at last! In the middle Nathan

 
In the middle an Austrian girl, Martina 

 
And I’m here too! :)

Pihenőnap Luarcában

Egy napot pihentünk Luarcában, ebben a csodálatos tengerparti kisvárosban:

A többi kép a szokásos helyen: ttp://picasaweb.google.com/mikola.akos/

Rest in Luarca

We had a holiday in the beautiful seaside town Luarca:

More pictures at the usual place: http://picasaweb.google.com/mikola.akos/

The 3rd Week

Today we finished our 21st day and have two more weeks to go. According our measuring we have completed 550 km on the way (with backpacks), and another 36 km during sightseeing and while we were looking for shops or restaurants. The book says there is 300 km more until Santiago, plus 75 km until Finisterra, the end of the world. :)

The weather has been improved since my last entry and despite all the forecasts it doesn’t rain all day which is a definite progress. Yesterday it was cloudy but the sun could shine through the clouds sometimes, while today it rained often. We always managed to find a doorway or a fence and avoided to get soaking wet.

Waiting for the easing

We endure the march quite well, but there are very difficult days when we get up the same tired as we went to bed the previous night…

Monika stopped for a moment, and it was too good for words to sit dawn and then to recline. I could have fallen asleep in a minute…

A 3. hét

Ma fejeztük be a 21. napunkat, még két hét van hátra. A  méréseink szerint 550 km-t mentünk eddig az úton (hátizsákkal), és még 36 km-t a városokban nézelődve, vagy közérteket, éttermeket keresgélve. A könyvünk szerint már csak 300 km van Santiagóig, plusz még 75 km Finisterráig, a világ végéig. :)

Az idő javult az utolsó bejegyzésem óta, minden előrejelzés ellenére nem esik egész nap, csak néha, ami nagy haladás! Tegnap inkább felhős volt, de még a nap is kisütött néha, ma már többször esett, de mindig találtunk egy kapualjat vagy kerítést, ahova be tudtunk húzódni, így megúsztuk a bőrigázást.

Enyhülésre várva

Egész jól bírjuk a menetelést, de vannak napok, amik nagyon nehezek, amikor reggel olyan fáradtan kelünk, ahogy este lefeküdtünk…

Amíg Moncs megállt egy percre, elmondhatatlanul jól esett leülni, majd eldőlni. Egy perc alatt el tudtam volna aludni…

Asturias During Record Rain

We’ve been walking in rain for three days now and the forecast is not good at all. We didn’t expect record rainfall and don’t have fully waterproof equipment either. The raincoat protects only our upper body, all elsewhere we got soaking wet after an hour, then we walk the next 4-6 hours like this.

 
Landscape in rain

 
Purse, mobile, camera in snack bag, in the backpack everything in separate nylon bags

The life stopped in all Asturias, the festivals and fiestas cannot be held because of the rain either. In a few villages the flooding water washed away the road, a few houses and the embankment under rails. The fields are under water, the houses are in water, and the Camino is soaking wet too.

  
Big water

According to our book we should complete 30+ kms, but our sodden feet cannot bear the long stages, so we restructured the plans. If the Camino goes off-road then we sometimes walk ankle deep mud, that’s why we followed only the main road today – but even the 20+ kms is soul-killing like this. So we are waiting the good weather.

 
Mud everywhere

At the first time I even enjoyed this… :)