Srácok, ezt ne próbáljátok ki otthon! / Kids Don’t Try This At Home!

Hosszas előkészületek után nekivágtam. Féltem tőle, mert volt benne némi kockázat, hogy rosszul sül el, de hát műszaki ember vagyok, vagy mi a fene! Szóval rászántam magam az iszonyatosan melegedő laptopom kipucolására. Szerencsétlen még megfelezett órajellel is ki-kikapcsolt a túlmelegedés miatt, arról nem is beszélve milyen piszok lassú volt.

Amíg egy hűtőpucolás kb. negyed órába telik egy asztali gépnél, ez egy kicsit másképp fest egy aprócska notebook esetében. Kb. 30 oldalt nyomtattam ki előre az internetről letöltött szerviz kézikönyvből, ami a gép szétszedését magyarázza csavarról csavarrra. Mivel a hűtőrendszer a gép közepén van, gyakorlatilag apró darabokra kellett szedni az egész hóbelebancot. Két óra elteltével az apócska laptop 1,5 négyzetméteren helyeszkedett el így:

After a long preparation I hopped to it. I was afraid of it, there was some risk that it would turn out badly, but hey, I'm a technical guy however! Eventually I bestirred myself to clean my awfully warming laptop. The unfortunate bastard kept turning off even with halved CPU frequency, not mentioning how slow it became.

While cleaning a cooling system take quarter an hour in a desktop PC, the situation is a bit different in case of a tiny notebook. I had printed out 30 pages of the Service Manual which explains the dismantling process from screw to screw. As the cooling system is in the middle of the laptop I basically had to take apart the whole stuff. After two hours the small notebook lied on one and a half square meters like this:

Az a pici ott a ventillátor / That small thing is the fan

A bűnös / The offender

 
Újra egyben, feldíszítve / In one piece again – dressed up

Miután szerencsésen összeraktam a ketyerét, kiderült, hogy a ventillátor is elhasználódott már. Ahogy boldogan írom a gépen ezt a blogbejegyzést, az közben, zúg, kerreg, nyikorog és nyöszörög - talán mert fázik? :)

After luckily putting the whole stuff together it turned out the fan is worn away too. As I am happily writing this blog entry on the machine again, now it keeps whirring, humming, creaking and moaning - maybe because it is cold? :)

Véletlen félmaraton / Accidental Half Marathon

A hétvégén kimentünk Monccsal a közeli zöldterületre mozogni. Én futottam, ő bringával követett. Gyönyörű idő volt, a mostani esők miatt minden újra kizöldült. Még sosem láttuk ilyen szépnek ezt a parkot! Össze-vissza csatangoltunk, majd amikor jól elfáradtunk, hazafelé vettük az irányt. Annyira kivoltam a végére, hogy kellet 2-3 óra pihenés otthon, mire újra volt kedvem egyáltalán beszélni... Együkünk sem számított rá, de 21km-nyit csatangoltunk, a nagy részét futva, tekerve. Egy véletlen félmaraton. :)

On the weekend we went out to the nearby green area with Monika just to move a bit. I was jogging she was biking along. The weather was sunny and warm and because of the recent rains everything was harsh green. We haven't seen this park so beautiful like this! We wondered around for a while, then when we got really tired headed for home. A was so exhausted by the end I needed 2-3 hrs rest at home to get back my mood for speaking at all... None of us expected we jogged/cycled 21kms - an accidental half marathon. :)

http://connect.garmin.com/activity/1194117

Barátok Madridban / Friends in Madrid

Milyenek a véletlenek! Gyulus barátom is itt Madridban kapott munkát és most két irodaházzal arrébb dolgozik, mint mi, szoktunk együtt ebédelni. :)

What a surpize! A friend of mine moved to Madrid to work. Now he works only two buildings further than us, sometimes we have lunch together. :)

 
                                     The Welcome Drink

Moncs egyik régi barátnője, Gabi, akivel még Londonban tanultak együtt, szintén ellátogatott Madridba. Az egyik itt élő mexikói barátja, Daniel az egyik este elvitt minket egy mexikói étterembe. Chillis sör, guacamole, sok fűszer. Szerettük!

Gabi an old Hungarian friend of Monika, with whom she met first in London, visited her friend here in Madrid. It happens the friend is Mexican and he took us to a Maxican restaurant. Chilli beer, guacamole, loads of spice - we loved it! :)

Bettem néhány városos képet is a piásak mellé. :) / I put some sightseeing pictures beside the drinker ones... :)

  

Daniel & Gabi.                                A chillis sör, az első, ami megizzasztott. / The chilli beer - the first one which made me sweat.

Társasági látogatás

Olyan volt ez az 5 nap otthon, mint egy jól szervezett villámlátogatás: percre pontosan kiszámolva követték egymást a várt és nem várt események - több program nem is fért volna bele ebbe a szűk 126 órába! Találkoztam vagy 30 barátommal és rokonommal, és az ügyeimet intézgetve letekertem kb. 150 kilométert. Voltam az okmányirodában elintézni a még Malagában ellopott rendszámunk pótlását, és rendeltem elvitelre két első lengéscsillapítót is a kocsihoz, a rakoncátlankodók helyett (otthon olcsóbbak az ilyen dolgok). Hát, hazafelé alig bírtam felemelni a nagy hátizsákomat, amikor már minden cucc ÉS a lengéscsillapítók is benne voltak! :)

Az utolsó otthon töltött napon Norbi elhívott a Kopaszi-gátra a Shönhertz kolesz Dot Mátrix bilujára. Ebből az alkalomból a műegyetem 18 emeletes koleszének ablakait egyetlen nagy kijelzővé változtatják. Sajnos műszaki hiba miatt aznap nem tudtak életet lehelni a vezérlőrendszerbe, ezért a versenyző műsorszámokat csak néhány nappal később láthatta teljes pompájában a nagyérdemű. Hogy hogyan is kell ezt elképzelni, arra itt van a tavalyi legjobb:

Ez bekerült az amerikai abc NEWS TV egyik reggeli műsorába is:
http://abcnews.go.com/video/playerIndex?id=2318825

Másnap reggel, amikor eltekertem a Megyer(Colbert)-híd alatt, már láttam a készülődést a következő napi ünnepélyes megnyitóra, amiről sajnos már lemaradtam. Pedig az alábbi link szerint látványos volt!
http://www.youtube.com/watch?v=k_nx39FStbA

http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=104&alrovat=131&cikkid=17829

Néhány kép és adat:

http://index.hu/gal/?dir=0810/belfold/colberthidejjel/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Megyeri_h%C3%ADd

Image: Wikipedia

Social Visit

These 5 days at home were like a well organized flying visit: expected and not expected events followed each other on the minute. No more program could have fit in this tight 126 hours! I met 30 of my friends and relatives, and while I was managing my stuffs I cycled around 150 kms. I arranged a new plate instead of the one which was stolen in Malaga at the local council administration office, and ordered two replacment front suspensions from my mechanic taking away. Well, I hardly could lift my big backpack when all my stuff AND the suspensions were all packed in! :)

During my last night at home a friend of mine invited me to watch the Dot Matrix Party. For this occasion they switch the lights of the dormitory building as a huge display at the Technical University. Unfortunately the had technical problems that night and we couldn't enjoy the show, but here is the best of the last year:

It was picked up by one of the morning programs of the abc NEWS: http://abcnews.go.com/video/playerIndex?id=2318825

Next morning on the way home I passed the new Megyer(Colbert) Bridge which is part of the motorway ring around Budapest. It's ninckname (Colbert Bridge) comes from the comedian Stephen Colbert who won twice the naming poll on the Internet. I missed the the opening ceremony next day according to the following link it was really spectacular: 
http://www.youtube.com/watch?v=k_nx39FStbA

A good article about the bridge: http://central.blogactiv.eu/2008/10/04/the-colbert-bridge-over-the-danube-by-night/

Image: Wikipedia
http://en.wikipedia.org/wiki/Megyeri_Bridge

EA News

 

The latest job related news is that Monika gave up the weeks long and unsuccessful searching for Spanish environment job -- and applied for the EA. She was hired and since September we've worked together again. As she is the only female Hungarian tester, she automatically gets all the easy or girlish games: she is testing Harry Potter and Sims right now. As I recently regroup fighting units in my dreams (I am testing Command & Conquer - Red Alert 3), she continues making magic potions and practicing spells at night... :))

 

 

Moncs became an EA employee                                              We are working together again :))

EA híradó

 

És az utolsó munkahelyi hír, hogy Moncs a hosszú hetek eredménytelen keresgélése után beadta az EA-hoz is a jelentkezését. Fel is vették, és szeptember elejétől megint együtt dolgozunk. Mivel ő az egyetlen női magyar tesztelő, automatikusan ő kapja a nyugisabb, lányosabb játékokat: most éppen Harry Pottert és Sims-et tesztel. Ahogy én mostanában még álmomban is a harcoló egységeket csoportosítgatom át (a Command & Conquer - Red Alert 3 teszt miatt), ő a bájitalkeverést és a varázslást folytatja éjszakánként... :))

 

 

Moncs is EA dolgozó lett :)                                                    Megint együtt dolgozunk :))

Fehér éjszaka / White Night

La noche en blanco en Madrid

Zaragoza Expo 2008

Az idén Zaragozában rendezték az Expót, aminek az utolsó hétvégéjére sikerült eljutnunk. Maciekkel és új iskolatársával, Zolival (ennyi magyart ebben az országban! :) ) jártuk végig a rendezvényt. A sok időrabló sorbanállás miatt nem jutottunk be mindenhova, de így is sok szép dolgot láttunk:

This year the Expo was held here in Zaragoza. We could visit it on the last weekend with Maciek and his new schoolmate, Zoltan (how many Hungarians in this country! :) ). Dispite of the time consuming queuing ups we could see some nice things:

.

Nike+ The Human Race 10km

2008. augusztus 31-n a Nike világrekordot kívánt beállítani: 24 órán belül a világ 25 városában egymillió résztvevővel futóversenyt rendezni. Nem tudom, hogy valóban összejött-e a várt egymillió futó, de marketingből újra jelesre vizsgáztak. Itt 11 ezren indultak, és a futók átlageredményét tekintve Madrid lett az első a városrangsorban. Tényleg nagyon erős mezőny volt, le a kalappal a spanyol futók előtt!

Azt hiszem, ez volt életem egyik leggyorsabb 10 km-e: 45'39" alatt futottam le; ezzel a 914. lettem Madridban és a 11378. világszinten. :)

Bár én is végigfotózgattam a versenyt a kiskamerával, Moncs is eljött a pálya egyik pontjára a nagy masinával, abban a reményben, hátha le tud kapni futás közben. Sajnos a spanyolos szervezés miatt nem indulhattam a saját időmnek megfelelő rajtboxból, hanem hátul, a legnagyobb tömeggel együtt kellett rajtolnom, így Moncshoz is a legnagyobb tömeggel együtt érkeztem. A vak véletlennek köszönhető, hogy épp akkor előztem a bal szélen, amikor elhaladtam előtte: csak annyi ideje maradt, hogy felkapja a kamerát és exponáljon, szólni már nem tudott. Anélkül rohantam tovább, hogy ebből bármit észrevettem volna, este jött csak a meglepi, amikor hazaértem: van rólam futós fénykép!
---------------

On the 31th of August Nike wanted to set a world record: organizing a running race for 1 million people in 25 cities in the world in 24 hours. I don't know if the expected 1 million starter eventually -, but they did an excellent marketing job again. 11 thousand people participated here, and regarding the average result Madrid became the first one among the cities. It was really a strong outfield, hats off the Spanish runners!

I think it was my fastest 10k in my life: my result was 45'39" and I was the 914th in Madrid and the 11.378th worldwide. :)

Though I took my small camera to the race, Monika came to a point of the track with the big camera with the hope of snapshotting me running. Unfortunately because of the Spanish-like organization I couldn't start from the section that was determined for me according to my planned time, but only from the last section with the hugest crowd. So it was only a mere luck that I was just overtaking a bunch of people when I passed Monika: she spotted me, took a couple of shots but had no time even to say a hello! I ran away not realizing anything of this and it was a great surprise in the evening when she showed the pictures for me.

Cuenca képek / Cuenca Pictures

Maciekkal és kedvesével, Magdával látogattuk meg a közeli kisvárost, a "függő házairól" híres Cuencát.

Can you remember for the common lesson at the school in Malaga? Finally we made it and visited Cuenca! :))

Weekdays in Madrid 2.

In the beginning only a few occasional parties balanced the laborsome workdays. In our second week here the company celebrated the 1 year anniversary of opening of the central Madrilenian office. They hired an Irish pub for this occasion with free drinks and food in the first 4 hours... You can imagine how much the crowed got soaked! I was with them in that of course... We headed home at half past 1 in the morning with Monika, tried to catch the last metro. Unfortunately the last one already had gone so we went to the surface again and tried to find our bus among the numerous night buses. Well that was the moment I fell into my very self-respecting, slightly resented drunken-state! I declared that "I don't need help, I can go home alone" and with a metro map (colorful schematic lines on a white peace of paper) on the surface I was trying to find our way home... Later Monika summarized the story in a letter to her friend like this:

...Ákos was asking me, which metro we had taken, and where we were right there. I told him in vain that we didn't travel and we are right there as before, he didn't believe me... :) (...) Then a bus came and fortunately it brought us very close to our apartment. It seemed he knows again where we were, so I walked ahead while he was watering a nearby bush. When I looked back he was wandering far away so I had to run after him before I loose him completely...

The next two weeks went by uneventfully. Then 2 of our Hungarian colleagues and their flat mate a German guy organized a house party. Well the organization wasn't the best but those few who eventually came were enjoying themselves. Though I was cautious this time, the Spanish beer conquered me eventually. Again there was two good hours I cannot remember. I performed again a kind of chair dance and finally I even drove the porcelain bus! Madrid-Ákos: 2-0   After training so hard in Malaga nights, I was quite disappointed by this result... :))

We were preparing much better for the next party even we made flyers! But finally the owner interrupted. Referring for a previous hardcore night (flying carpets and golden shower from the balcony - we weren't there! ;) ) he forbade any parties in the flat. That's life.

The flyers edited strictly in Microsoft Paint... :))

I got into busy projects at the job (FIFA 09, Need For Speed Underground, Red Alert 3) - and I had to do lots of overtime. But sometimes funny moments broke the hard work:

I posture with Maciek, the economy lecturer from the Gdansk Uni...

Well, you want to stand out somehow... :)

My workplace with a sleeping Siergei. The only desk in the world where a PlayStation2 and a PSP are must. And I was able to get a ball-armchair like that - it cannot be an accident! ;))))

This is already the Need For Speed test. Life is hard! :)

 

Siergei again with one of the fixtures

Madridi hétköznapok 2.

A dolgos hétköznapokat és a békés otthoni estéket csak egy-egy kóbor buli törte meg eleinte. Rögtön az ittlétünk második hetében ünnepelte a cég a madridi iroda megnyitásának egy éves évfordulóját. Ez alkalomból kibéreltek egy ír kocsmát, az első 4 órában ingyen étel- és italfogyasztással... Képzelhetitek, hogy elázott a banda! Nekem is sikerült rendesen bekarmolnom: hajnali f2 felé indultunk haza Monccsal, megpróbáltuk elkapni az utolsó metrót. Csakhogy az a metró ami még közlekedett, nem arra ment, mint mi, így aztán felmentünk és a buszmegállók között bolyongva kerestük a nekünk megfelelőt éjszakai buszt. Na, én addigra már (a részeg) önérzetes állapotomba kerültem, és "nem kell nekem segítség, hazatalálok egyedül is" felkiáltással, egy metrótérképpel kezemben próbáltam az utcán kitalálni, merre is kéne hazamennünk. Moncs ezt így kommentálta másnap:

...Ákos folyamatosan azt kérte, hogy mondjam meg neki, hogy melyik metróra szálltunk fel és most hol vagyunk. Hiába mondtam neki, hogy nem szálltunk fel semmire, még mindig ott vagyunk ahol eddig, nem akarta elhinni... :) (...) Aztán jött a busz, felszálltunk, ami aztán majdnem hazáig hozott szerencsére. Úgy tűnt, hogy tudja, hol vagyunk, így kicsit előre sétáltam, amíg ő oldalba locsolt egy bokrot. Aztán mire visszanéztem, már teljesen más irányba kavargott, futhattam utána, mielőtt még végképp szem elől tévesztem...

A következő két hét eseménytelenül telt, aztán két magyar kollégánk és a velük lakó német srác házibulit szerveztek. Vagyis nem igazán szervezték, ezért elég kevesen jöttünk össze, de azért jól éreztük magunkat. Mi legalábbis. Minden elővigyázatosságom ellenére megint megártott a sok spanyol sör, kimaradt emiatt egy-két óra meg néhány arc is, akikkel beszélgettem. Megint sikerült egy székes magánszámot bemutatnom, és a végére összejött egy porcelánbusz vezetés is. Madrid-Ákos 2:0 ...hát ezért edzettem ennyit Malagában?! :))

Jóval nagyobb lendülettel készültünk a második fordulóra, még meghívók is készültek! De végül a tulajdonos közbeszólt, és egy korábbi randalírozós estére hivatkozva (repülő szönyegek, aranyeső az erkélyről - mi nem voltunk ott! ;) ) megtiltott mindenfajta partit a lakásban. Hát így jártunk.

 

Az elmaradt parti meghívói szigorúan Microsoft Paint-ben szerkesztve... :))

A melóhelyen eddig valahogy mindig sikerült belehúznom a jó kis pörgős projektekbe (FIFA 09, Need For Speed Underground, Red Alert 3) - rengeteget kellett túlóráznom. A kemény munkát csak ritkán törik meg vicces pillanatok, de kétségtelenül akadnak ilyenek is:

Maciekkel, az egyetemi közgáztanárral bohóckodunk...

 

Valahogy ki kell tűnni :)

Az asztalom az alvó Siergei-jel. Az egyetlen munkahely a világon, ahol a PlayStation2 és a PSP munkahelyi követelmény. És hogy pont ilyen fotelt tudtam szerezni, az nem lehet véletlen! ;))))

 

Ez már a Need For Speed teszt. Hiába, kemény az élet! :)

Megint Siergei az egyik szobadísszel

Weekdays in Madrid 1.

It's been a long time I didn't write, and some of you already asked how we were going recently. First I didn't write because I felt that no one would be interested in our boring weekdays. Then the same time a few things happened to us my project took off and I became extremely busy. After the normal initial 8 hours per day we were working for 3 weeks non-stop with daily overtime and work on the weekends. I could hardly exchange a few words with Monika - writing my blog was out of chance...

I could only survive this busy period because I was able to insert some sport to my daily schedule. Every morning I get up a good hour earlier and go for running or practice some yoga. (This early getting up may sound cruel but it is early only here (actually is 7.30am) and considering that in the evening I'm too tired to do any sport this is the only possible time.) I miss my bike a lot but absolutely there was no room in the car when we moved here... That’s why I already looked out the foldable bikes which are very popular here, but my budget is not ready for that yet. The principle of these bikes is the same as those old rear-coaster-brake ones we call camping bikes at home. But the technology has evolved a lot in the last 30 years...

One type of the famous English brand, Brompton

Bike Friday tikit - The fastest folding bicycle

    
A tipical 'camping bike' from the 80's in Eastern Europe

During searching for the flat it was an aspect being near a big park, but without having choices it is only mere luck I have running field: the biggest park/green area is lying less than a km from our flat. With a 9 km long running I hardly reach its center, so I will not sicken it for a while...

  

Considering the heat we don't like strolling around the city, but the inside programs are ok because of the aircon. Therefore we headed to the Prado three times already, but every time a snag came on: either it was closed (the Lonely was wrong about the opening hours) or we just crossed something. Once it was the tinto verano. It happened that leaving home we discovered that we were hungry. Hungry Hungarians. With empty stomach you cannot enjoy even the highest culture so on the way along we jumped into one of our favorite bars. We both were very thirsty so opted for the economical jar of tinto verano instead of the 2x2 glasses. It turned out to be a bigger challenge than we thought, it was abundantly enough for 3 glasses each. During the third one we already knew we'd not make the gallery that day, so we leant back and watched comfortably the run of the day of the Tour de France. Then we went home and fell into bed and slept for two hours... :)

 
One of our favorite bars

 
The wicked jar

Madridi hétköznapok 1.

Régen írtam már, és sokan kérdeztétek, mi van velünk. Először csak azért nem írtam, mert úgy éreztem, az unalmas hétköznapjaink senkit sem érdekelnek. Aztán pont akkor pörögtek fel az események a házunk táján, amikor bepörgött a projektem is, amin épp dolgoztam. A kezdeti napi 8 rák után hirtelen végigdolgoztunk 3 hetet szinte megszakítás nélkül, átlag napi 3 túlórával és egész napos hétvégi melóval. Arra is alig maradt időm, hogy esténként Monccsal váltsak néhány szót, a blogírás meg teljesen esélytelen volt...

Úgy éltem túl ezt a hajtós időszakot, hogy kisebb-nagyobb mértékben sikerült a napi menetrendembe némi sportot beilleszteni. Jó egy órával korábban kelek reggelente, és vagy elmegyek futni, vagy jógázok valamennyit. (A kora reggeli kelés durván hangozhat, de csak itt számít korainak {igazából fél nyolcat jelent}, és tekintve, hogy este már úgysincs kedvem sportolni ez az egyetlen lehetséges időpont.) A bringámat nagyon hiányolom, de sajnos nem fért be a kocsiba az ideköltözéskor... Viszont kinéztem már magamnak az itt nagyon népszerű összecsukható bringák egyikét, de egyelőre még nem gyűlt össze rá a keret. Az elv az otthon ismert kontrás camping bicikliké, de a technika az elmúlt 30 évben azért sokat fejlődött...

Az egyik leghíresebb angol márka, a Brompton egyik példánya

Bike Friday tikit - A leggyorsabban összecsukható bringa

A lakás kiválasztásakor szempont lett volna, hogy legyen egy nagyobb park a közelben, de választék híján megint csak a szerencsén múlt, hogy lett futóterepem: a város legnagyobb parkja/zöldterülete alig egy kilométerre kezdődik tőlünk. Egy 9 km-es futással a park feléig is alig jutok, nem fogok ráunni egy darabig...

A nagy meleg miatt most nem szívesen mászkálunk a városban, de a zárt téri programok a légkondi miatt kibírhatók. Emiatt a Pradónak már vagy háromszor nekiindultunk, csak minden alkalommmal nem várt akadályokba ütköztünk: vagy zárva volt, mert a Lonely rosszul tudta a nyitvatartást, vagy csak közbejött valami, mint az egyik esetben egy kis tinto verano (ugyanaz mint a sangria, csak gyümölcsök nélkül). Ez úgy történt, hogy otthonról elindulva rájöttünk, hogy bizony így délután táján éhesek lettünk. Korgó gyomorral még a legmagasabb kultúra sem élvezhető, ezért útba ejtettük a kedvenc bárjaink (igazából mindenes éttermek ezek) egyikét. Mindeketten nagyon szomjasak voltunk, ezért gazdaságosabbnak tűnt 2x2 pohár tinto verano helyett rögtön egy kancsóval kérni az étel mellé. A kancsó azért komolyabb falat lett, mint gondoltuk, bőven kijött belőle három pohár fejenként. A harmadiknál már tudtuk, aznap nekünk már nem terem tárlatlátogatás, végignéztük hát kényelmesen hátradőlve a kocsma plazmatévéjén a Tour de France aznapi szakaszát, majd hazamentünk és ledőltünk aludni olyan 2 órácskára... :)

 
Ez az egyik kedvenc kocsmánk belülről

 
És ez a bűnös kancsó