Nike+ The Human Race 10km

2008. augusztus 31-n a Nike világrekordot kívánt beállítani: 24 órán belül a világ 25 városában egymillió résztvevővel futóversenyt rendezni. Nem tudom, hogy valóban összejött-e a várt egymillió futó, de marketingből újra jelesre vizsgáztak. Itt 11 ezren indultak, és a futók átlageredményét tekintve Madrid lett az első a városrangsorban. Tényleg nagyon erős mezőny volt, le a kalappal a spanyol futók előtt!

Azt hiszem, ez volt életem egyik leggyorsabb 10 km-e: 45'39" alatt futottam le; ezzel a 914. lettem Madridban és a 11378. világszinten. :)

Bár én is végigfotózgattam a versenyt a kiskamerával, Moncs is eljött a pálya egyik pontjára a nagy masinával, abban a reményben, hátha le tud kapni futás közben. Sajnos a spanyolos szervezés miatt nem indulhattam a saját időmnek megfelelő rajtboxból, hanem hátul, a legnagyobb tömeggel együtt kellett rajtolnom, így Moncshoz is a legnagyobb tömeggel együtt érkeztem. A vak véletlennek köszönhető, hogy épp akkor előztem a bal szélen, amikor elhaladtam előtte: csak annyi ideje maradt, hogy felkapja a kamerát és exponáljon, szólni már nem tudott. Anélkül rohantam tovább, hogy ebből bármit észrevettem volna, este jött csak a meglepi, amikor hazaértem: van rólam futós fénykép!
---------------

On the 31th of August Nike wanted to set a world record: organizing a running race for 1 million people in 25 cities in the world in 24 hours. I don't know if the expected 1 million starter eventually -, but they did an excellent marketing job again. 11 thousand people participated here, and regarding the average result Madrid became the first one among the cities. It was really a strong outfield, hats off the Spanish runners!

I think it was my fastest 10k in my life: my result was 45'39" and I was the 914th in Madrid and the 11.378th worldwide. :)

Though I took my small camera to the race, Monika came to a point of the track with the big camera with the hope of snapshotting me running. Unfortunately because of the Spanish-like organization I couldn't start from the section that was determined for me according to my planned time, but only from the last section with the hugest crowd. So it was only a mere luck that I was just overtaking a bunch of people when I passed Monika: she spotted me, took a couple of shots but had no time even to say a hello! I ran away not realizing anything of this and it was a great surprise in the evening when she showed the pictures for me.