Régen írtam már, és sokan kérdeztétek, mi van velünk. Először csak azért nem írtam, mert úgy éreztem, az unalmas hétköznapjaink senkit sem érdekelnek. Aztán pont akkor pörögtek fel az események a házunk táján, amikor bepörgött a projektem is, amin épp dolgoztam. A kezdeti napi 8 rák után hirtelen végigdolgoztunk 3 hetet szinte megszakítás nélkül, átlag napi 3 túlórával és egész napos hétvégi melóval. Arra is alig maradt időm, hogy esténként Monccsal váltsak néhány szót, a blogírás meg teljesen esélytelen volt...
Úgy éltem túl ezt a hajtós időszakot, hogy kisebb-nagyobb mértékben sikerült a napi menetrendembe némi sportot beilleszteni. Jó egy órával korábban kelek reggelente, és vagy elmegyek futni, vagy jógázok valamennyit. (A kora reggeli kelés durván hangozhat, de csak itt számít korainak {igazából fél nyolcat jelent}, és tekintve, hogy este már úgysincs kedvem sportolni ez az egyetlen lehetséges időpont.) A bringámat nagyon hiányolom, de sajnos nem fért be a kocsiba az ideköltözéskor... Viszont kinéztem már magamnak az itt nagyon népszerű összecsukható bringák egyikét, de egyelőre még nem gyűlt össze rá a keret. Az elv az otthon ismert kontrás camping bicikliké, de a technika az elmúlt 30 évben azért sokat fejlődött...
A lakás kiválasztásakor szempont lett volna, hogy legyen egy nagyobb park a közelben, de választék híján megint csak a szerencsén múlt, hogy lett futóterepem: a város legnagyobb parkja/zöldterülete alig egy kilométerre kezdődik tőlünk. Egy 9 km-es futással a park feléig is alig jutok, nem fogok ráunni egy darabig...
A nagy meleg miatt most nem szívesen mászkálunk a városban, de a zárt téri programok a légkondi miatt kibírhatók. Emiatt a Pradónak már vagy háromszor nekiindultunk, csak minden alkalommmal nem várt akadályokba ütköztünk: vagy zárva volt, mert a Lonely rosszul tudta a nyitvatartást, vagy csak közbejött valami, mint az egyik esetben egy kis tinto verano (ugyanaz mint a sangria, csak gyümölcsök nélkül). Ez úgy történt, hogy otthonról elindulva rájöttünk, hogy bizony így délután táján éhesek lettünk. Korgó gyomorral még a legmagasabb kultúra sem élvezhető, ezért útba ejtettük a kedvenc bárjaink (igazából mindenes éttermek ezek) egyikét. Mindeketten nagyon szomjasak voltunk, ezért gazdaságosabbnak tűnt 2x2 pohár tinto verano helyett rögtön egy kancsóval kérni az étel mellé. A kancsó azért komolyabb falat lett, mint gondoltuk, bőven kijött belőle három pohár fejenként. A harmadiknál már tudtuk, aznap nekünk már nem terem tárlatlátogatás, végignéztük hát kényelmesen hátradőlve a kocsma plazmatévéjén a Tour de France aznapi szakaszát, majd hazamentünk és ledőltünk aludni olyan 2 órácskára... :)
Ez az egyik kedvenc kocsmánk belülről
És ez a bűnös kancsó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése