„Dilisek ezek az ibérek!” – Asterix
Egyszerű „tapas túrának” indult az esti programunk, aztán kicsit bulisabbra sikeredett a vártnál. A suli által szervezett programok közül az egyik a helyi sör- és borkorcsolyák, a tapas-ok (e: tapasz) végigkóstolása. A spanyol kocsmakultúra egyik alapja, hogy az italok mellé régen mindig adtak valami kis rágcsát. Ez a hagyomány ma is él, sőt sokszor kifejezetten erre megy egy-egy hely, és hatalmas a választék e kísérőkből.
Minden olyan nyugodtan indult aznap este. Fél tíz körül találkoztunk Michaellel, az iskola igazgatójával a megbeszélt helyen. Bemutatta a barátait: egy hasonló korú negyven körüli fazont és három szőke csajt. Hamar kiderült, hogy mind németek, mint Michael, és hogy mindannyian itt tanulnak, vagy dolgoznak, itt ismerték meg egymást. Nem sokkal az indulás után csatlakozott még hozzánk egy belga lány, az iskola egyik tanulója, és az egyik tanárunk, a hihetetlenül pörgős Elena is.
Az első helyen békésen beszélgetve tömtük magunkba a sör és a sangria mellé a tapas-okat: tortillát (e: tortíjja, a.m.: tojás, krumpli és fokhagyma lepényként összesütve), tenger gyümölcse salátát, édes fehér borba forgatott helyi sült kolbászt, minihamburgert, száraz helyi sajtot, olívabogyót, miegymást. Fél 12 felé Elena nem bírta tovább, és útnak indította a társaságot. Vamos! Gyerünk! Akkor még azt hittük, újabb tapas-specialitások felfedezésére indulunk, de mire felocsúdtunk, már egy pici zenés helyen tömörültünk, a bárpult szemközt a fal mellé préselődve. A csajok hamar feltalálták magukat, és a rum-kóla megvásárlása után nem sokkal már ropták a latin slágerekre.
Kb. egy órát lehetünk itt, aztán sorjáztunk is tovább. A harmadik-negyedik helyen megint olyan zene volt, ami tetszett Elenának, hát maradtunk… Itt épp kezdtük volna igazán jól érezni magunkat, amikor közvetlenül mellettünk két hispán kakas összeverekedett. A mai napig nem tudom, miért tört ki a bunyó, pedig végignéztem, otthon jóval nagyobb pöffeszkedés után kezdődik ütésváltás… De pillanatok alatt vége lett, a zene is leállt, a verekedőket szétszedték. Michael szabadkozott egy picit, hogy nem szoktak itt verekedni, három éve nem látott ilyet. Már-már kezdődött volna újra a buli, amikor megérkezett a rendőrség, és némi eredménytelen keresgélés után kihajtották az embereket a helyiségből, hogy így szűrjék ki a garázda elemeket. Nem vártuk meg, amíg rendeződik a helyzet, újabb helyek felé irányítottuk egyre bizonytalanodó lépteinket.
Mi még egész jól néztünk ki, de Elenát (a spanyoltanárunkat, hihi), már nem engedték be az egyik helyre, mondván, túl részeg… :))) Aztán valahova mégis befértünk, Michaelék már ott nyomták, itt hajnalig táncoltunk. Négy után mentünk haza, ahol Leon még összerittyentett egy kis tésztát, elröhécseltünk egy darabig, aztán öt után elcsendesedtünk lassan, a tanárunk a Mara szobájában levő plusz ágyon aludt. Másnap reggel egy kis mini spanyolórával kárpótolta Agnieszkát a hajnali hangoskodásért (Agnieszka nem jött velünk bulizni), aztán hazament. A másnap többi része elég csendesen telt… :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése