Főzésóra? Főzősuli? Hogyan fordíthatja az ember a Cooking Class kifejezést magyarra? A suli által kínált érdekes kiegészítő programok egyike ez, amikor egy helyi étel elkészítési módját tanulják meg a diákok. Fiatal és dinamikus tanárnőink természetesen bevállalták a szakácsnő szerepét is…
Mivel most csak öten vagyunk diákok, ezért macsó férfitanárunkat, Angelt szabira küldték. Ezzel a délelőtti kurzusok tanárainak száma kettőre csökkent. Mi kezdők Angel helyett az eddig csak a haladó csoportot okító Elenát kaptuk. Moncs már mesélt róla, hogy jó fej, és tényleg nem csalódtunk: a személyisége valóban lehengerlő, a vidámsága és temperamentuma szinte szétveti a 28 éves pöttöm kis csajt. Mara és Leon megállapodtak, hogy Elena cool, vagyis király – lassan kezdem érteni, hogyan és mire használják az angolok ezt a gumijelzőt. Debora, a másik tanárunk fegyelmezettebb, pontosabb, de azért még a latin kereteken belül - jól kiegészítik egymást Elenával. Megállapodtunk egymás közt, hogy jó cserét csináltunk, két nagyon jó tanárunk lett. :)
De vissza főzőcskéhez: mivel mindenkit érdekelt a dolog, ezért a második két tanórát feláldoztuk a gasztronómia oltárán, és már 11 felé kimentünk a piacra beszerezni a hozzávalókat. Mindenki kapott egy-két tételt, azokat kellett az árusoktól kérnünk. Elena végig ott volt, súgott, vegyült az eladókkal, ha kellett, fordított spanyolról spanyolra, és közben viccelődött, jól érezte magát, mint mindig. Annak örültem, hogy nekem nem a halas lista jutott, mert magyarul sem tudnám megnevezni a tengeri herkentyűket, amiket vettünk, így duplán bénának éreztem volna magam. A kenyér, a műanyagtányér és villa ez esetben közelebb állt a szívemhez, mint a tintahal vagy a kékkagyló… Ez idő alatt a vegetáriánus Moncs Debora védőszárnyai alatt a marha testrészeit kérdezgette ki a hentesektől, meg fűszernevekre vadászott a fűszereseknél. Kedvesek errefelé az emberek, türelmesen válaszolgattak a kérdéseire, miután megértették mit is szeretne tőlük ez szőke, nyilvánvalóan külföldi lány, ha már vásárolni nem akar…
A cuccokkal felpakolva visszamentünk a suli konyhájába. Összeszedtük a legfontosabb kellékeket, mint magnó, hangosra tekert zenével, egy nagy serpenyő és neki is álltunk a paellának! A paella (e:paejja) egy főtt rizses, zöldséges, húsos vagy halas, tengeri herkentyűs, jellegzetesen spanyol kaja. Mara guacamolét (e:gvakamole), egy mexikói avokádós, zöldséges krémet készített előételnek, amit kenyérre kenve ettünk. Két liter borból, majd egy kiló gyümölcsből, szódából és némi likőrből és cukorból sangria is készült, amit ízlésesen egy nagy piros lavórban tálaltunk. ;)
Az egyik osztályteremben körbeültük az asztalt, zene ugyanúgy felteker, és befaltuk a kitűnőre sikeredett paellát. Közben az elfogyasztott sangria hatására még magasabbra hágott a hangulat, így Elena eltáncolta az idei Eurovíziós Dalfesztiválra nevezett spanyol dalt. Van itt is humorérzék, simán ezt szavazták be a sok „normális” dal elé, és most ez képviseli Spanyolországot… De nem veszik a lelkükre, csak nevetnek rajta. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése