Madridi hétköznapok 2.

A dolgos hétköznapokat és a békés otthoni estéket csak egy-egy kóbor buli törte meg eleinte. Rögtön az ittlétünk második hetében ünnepelte a cég a madridi iroda megnyitásának egy éves évfordulóját. Ez alkalomból kibéreltek egy ír kocsmát, az első 4 órában ingyen étel- és italfogyasztással... Képzelhetitek, hogy elázott a banda! Nekem is sikerült rendesen bekarmolnom: hajnali f2 felé indultunk haza Monccsal, megpróbáltuk elkapni az utolsó metrót. Csakhogy az a metró ami még közlekedett, nem arra ment, mint mi, így aztán felmentünk és a buszmegállók között bolyongva kerestük a nekünk megfelelőt éjszakai buszt. Na, én addigra már (a részeg) önérzetes állapotomba kerültem, és "nem kell nekem segítség, hazatalálok egyedül is" felkiáltással, egy metrótérképpel kezemben próbáltam az utcán kitalálni, merre is kéne hazamennünk. Moncs ezt így kommentálta másnap:

...Ákos folyamatosan azt kérte, hogy mondjam meg neki, hogy melyik metróra szálltunk fel és most hol vagyunk. Hiába mondtam neki, hogy nem szálltunk fel semmire, még mindig ott vagyunk ahol eddig, nem akarta elhinni... :) (...) Aztán jött a busz, felszálltunk, ami aztán majdnem hazáig hozott szerencsére. Úgy tűnt, hogy tudja, hol vagyunk, így kicsit előre sétáltam, amíg ő oldalba locsolt egy bokrot. Aztán mire visszanéztem, már teljesen más irányba kavargott, futhattam utána, mielőtt még végképp szem elől tévesztem...

A következő két hét eseménytelenül telt, aztán két magyar kollégánk és a velük lakó német srác házibulit szerveztek. Vagyis nem igazán szervezték, ezért elég kevesen jöttünk össze, de azért jól éreztük magunkat. Mi legalábbis. Minden elővigyázatosságom ellenére megint megártott a sok spanyol sör, kimaradt emiatt egy-két óra meg néhány arc is, akikkel beszélgettem. Megint sikerült egy székes magánszámot bemutatnom, és a végére összejött egy porcelánbusz vezetés is. Madrid-Ákos 2:0 ...hát ezért edzettem ennyit Malagában?! :))

Jóval nagyobb lendülettel készültünk a második fordulóra, még meghívók is készültek! De végül a tulajdonos közbeszólt, és egy korábbi randalírozós estére hivatkozva (repülő szönyegek, aranyeső az erkélyről - mi nem voltunk ott! ;) ) megtiltott mindenfajta partit a lakásban. Hát így jártunk.

 

Az elmaradt parti meghívói szigorúan Microsoft Paint-ben szerkesztve... :))

A melóhelyen eddig valahogy mindig sikerült belehúznom a jó kis pörgős projektekbe (FIFA 09, Need For Speed Underground, Red Alert 3) - rengeteget kellett túlóráznom. A kemény munkát csak ritkán törik meg vicces pillanatok, de kétségtelenül akadnak ilyenek is:

Maciekkel, az egyetemi közgáztanárral bohóckodunk...

 

Valahogy ki kell tűnni :)

Az asztalom az alvó Siergei-jel. Az egyetlen munkahely a világon, ahol a PlayStation2 és a PSP munkahelyi követelmény. És hogy pont ilyen fotelt tudtam szerezni, az nem lehet véletlen! ;))))

 

Ez már a Need For Speed teszt. Hiába, kemény az élet! :)

Megint Siergei az egyik szobadísszel