Nike+ The Human Race 10km

2008. augusztus 31-n a Nike világrekordot kívánt beállítani: 24 órán belül a világ 25 városában egymillió résztvevővel futóversenyt rendezni. Nem tudom, hogy valóban összejött-e a várt egymillió futó, de marketingből újra jelesre vizsgáztak. Itt 11 ezren indultak, és a futók átlageredményét tekintve Madrid lett az első a városrangsorban. Tényleg nagyon erős mezőny volt, le a kalappal a spanyol futók előtt!

Azt hiszem, ez volt életem egyik leggyorsabb 10 km-e: 45'39" alatt futottam le; ezzel a 914. lettem Madridban és a 11378. világszinten. :)

Bár én is végigfotózgattam a versenyt a kiskamerával, Moncs is eljött a pálya egyik pontjára a nagy masinával, abban a reményben, hátha le tud kapni futás közben. Sajnos a spanyolos szervezés miatt nem indulhattam a saját időmnek megfelelő rajtboxból, hanem hátul, a legnagyobb tömeggel együtt kellett rajtolnom, így Moncshoz is a legnagyobb tömeggel együtt érkeztem. A vak véletlennek köszönhető, hogy épp akkor előztem a bal szélen, amikor elhaladtam előtte: csak annyi ideje maradt, hogy felkapja a kamerát és exponáljon, szólni már nem tudott. Anélkül rohantam tovább, hogy ebből bármit észrevettem volna, este jött csak a meglepi, amikor hazaértem: van rólam futós fénykép!
---------------

On the 31th of August Nike wanted to set a world record: organizing a running race for 1 million people in 25 cities in the world in 24 hours. I don't know if the expected 1 million starter eventually -, but they did an excellent marketing job again. 11 thousand people participated here, and regarding the average result Madrid became the first one among the cities. It was really a strong outfield, hats off the Spanish runners!

I think it was my fastest 10k in my life: my result was 45'39" and I was the 914th in Madrid and the 11.378th worldwide. :)

Though I took my small camera to the race, Monika came to a point of the track with the big camera with the hope of snapshotting me running. Unfortunately because of the Spanish-like organization I couldn't start from the section that was determined for me according to my planned time, but only from the last section with the hugest crowd. So it was only a mere luck that I was just overtaking a bunch of people when I passed Monika: she spotted me, took a couple of shots but had no time even to say a hello! I ran away not realizing anything of this and it was a great surprise in the evening when she showed the pictures for me.

Cuenca képek / Cuenca Pictures

Maciekkal és kedvesével, Magdával látogattuk meg a közeli kisvárost, a "függő házairól" híres Cuencát.

Can you remember for the common lesson at the school in Malaga? Finally we made it and visited Cuenca! :))

Weekdays in Madrid 2.

In the beginning only a few occasional parties balanced the laborsome workdays. In our second week here the company celebrated the 1 year anniversary of opening of the central Madrilenian office. They hired an Irish pub for this occasion with free drinks and food in the first 4 hours... You can imagine how much the crowed got soaked! I was with them in that of course... We headed home at half past 1 in the morning with Monika, tried to catch the last metro. Unfortunately the last one already had gone so we went to the surface again and tried to find our bus among the numerous night buses. Well that was the moment I fell into my very self-respecting, slightly resented drunken-state! I declared that "I don't need help, I can go home alone" and with a metro map (colorful schematic lines on a white peace of paper) on the surface I was trying to find our way home... Later Monika summarized the story in a letter to her friend like this:

...Ákos was asking me, which metro we had taken, and where we were right there. I told him in vain that we didn't travel and we are right there as before, he didn't believe me... :) (...) Then a bus came and fortunately it brought us very close to our apartment. It seemed he knows again where we were, so I walked ahead while he was watering a nearby bush. When I looked back he was wandering far away so I had to run after him before I loose him completely...

The next two weeks went by uneventfully. Then 2 of our Hungarian colleagues and their flat mate a German guy organized a house party. Well the organization wasn't the best but those few who eventually came were enjoying themselves. Though I was cautious this time, the Spanish beer conquered me eventually. Again there was two good hours I cannot remember. I performed again a kind of chair dance and finally I even drove the porcelain bus! Madrid-Ákos: 2-0   After training so hard in Malaga nights, I was quite disappointed by this result... :))

We were preparing much better for the next party even we made flyers! But finally the owner interrupted. Referring for a previous hardcore night (flying carpets and golden shower from the balcony - we weren't there! ;) ) he forbade any parties in the flat. That's life.

The flyers edited strictly in Microsoft Paint... :))

I got into busy projects at the job (FIFA 09, Need For Speed Underground, Red Alert 3) - and I had to do lots of overtime. But sometimes funny moments broke the hard work:

I posture with Maciek, the economy lecturer from the Gdansk Uni...

Well, you want to stand out somehow... :)

My workplace with a sleeping Siergei. The only desk in the world where a PlayStation2 and a PSP are must. And I was able to get a ball-armchair like that - it cannot be an accident! ;))))

This is already the Need For Speed test. Life is hard! :)

 

Siergei again with one of the fixtures

Madridi hétköznapok 2.

A dolgos hétköznapokat és a békés otthoni estéket csak egy-egy kóbor buli törte meg eleinte. Rögtön az ittlétünk második hetében ünnepelte a cég a madridi iroda megnyitásának egy éves évfordulóját. Ez alkalomból kibéreltek egy ír kocsmát, az első 4 órában ingyen étel- és italfogyasztással... Képzelhetitek, hogy elázott a banda! Nekem is sikerült rendesen bekarmolnom: hajnali f2 felé indultunk haza Monccsal, megpróbáltuk elkapni az utolsó metrót. Csakhogy az a metró ami még közlekedett, nem arra ment, mint mi, így aztán felmentünk és a buszmegállók között bolyongva kerestük a nekünk megfelelőt éjszakai buszt. Na, én addigra már (a részeg) önérzetes állapotomba kerültem, és "nem kell nekem segítség, hazatalálok egyedül is" felkiáltással, egy metrótérképpel kezemben próbáltam az utcán kitalálni, merre is kéne hazamennünk. Moncs ezt így kommentálta másnap:

...Ákos folyamatosan azt kérte, hogy mondjam meg neki, hogy melyik metróra szálltunk fel és most hol vagyunk. Hiába mondtam neki, hogy nem szálltunk fel semmire, még mindig ott vagyunk ahol eddig, nem akarta elhinni... :) (...) Aztán jött a busz, felszálltunk, ami aztán majdnem hazáig hozott szerencsére. Úgy tűnt, hogy tudja, hol vagyunk, így kicsit előre sétáltam, amíg ő oldalba locsolt egy bokrot. Aztán mire visszanéztem, már teljesen más irányba kavargott, futhattam utána, mielőtt még végképp szem elől tévesztem...

A következő két hét eseménytelenül telt, aztán két magyar kollégánk és a velük lakó német srác házibulit szerveztek. Vagyis nem igazán szervezték, ezért elég kevesen jöttünk össze, de azért jól éreztük magunkat. Mi legalábbis. Minden elővigyázatosságom ellenére megint megártott a sok spanyol sör, kimaradt emiatt egy-két óra meg néhány arc is, akikkel beszélgettem. Megint sikerült egy székes magánszámot bemutatnom, és a végére összejött egy porcelánbusz vezetés is. Madrid-Ákos 2:0 ...hát ezért edzettem ennyit Malagában?! :))

Jóval nagyobb lendülettel készültünk a második fordulóra, még meghívók is készültek! De végül a tulajdonos közbeszólt, és egy korábbi randalírozós estére hivatkozva (repülő szönyegek, aranyeső az erkélyről - mi nem voltunk ott! ;) ) megtiltott mindenfajta partit a lakásban. Hát így jártunk.

 

Az elmaradt parti meghívói szigorúan Microsoft Paint-ben szerkesztve... :))

A melóhelyen eddig valahogy mindig sikerült belehúznom a jó kis pörgős projektekbe (FIFA 09, Need For Speed Underground, Red Alert 3) - rengeteget kellett túlóráznom. A kemény munkát csak ritkán törik meg vicces pillanatok, de kétségtelenül akadnak ilyenek is:

Maciekkel, az egyetemi közgáztanárral bohóckodunk...

 

Valahogy ki kell tűnni :)

Az asztalom az alvó Siergei-jel. Az egyetlen munkahely a világon, ahol a PlayStation2 és a PSP munkahelyi követelmény. És hogy pont ilyen fotelt tudtam szerezni, az nem lehet véletlen! ;))))

 

Ez már a Need For Speed teszt. Hiába, kemény az élet! :)

Megint Siergei az egyik szobadísszel

Weekdays in Madrid 1.

It's been a long time I didn't write, and some of you already asked how we were going recently. First I didn't write because I felt that no one would be interested in our boring weekdays. Then the same time a few things happened to us my project took off and I became extremely busy. After the normal initial 8 hours per day we were working for 3 weeks non-stop with daily overtime and work on the weekends. I could hardly exchange a few words with Monika - writing my blog was out of chance...

I could only survive this busy period because I was able to insert some sport to my daily schedule. Every morning I get up a good hour earlier and go for running or practice some yoga. (This early getting up may sound cruel but it is early only here (actually is 7.30am) and considering that in the evening I'm too tired to do any sport this is the only possible time.) I miss my bike a lot but absolutely there was no room in the car when we moved here... That’s why I already looked out the foldable bikes which are very popular here, but my budget is not ready for that yet. The principle of these bikes is the same as those old rear-coaster-brake ones we call camping bikes at home. But the technology has evolved a lot in the last 30 years...

One type of the famous English brand, Brompton

Bike Friday tikit - The fastest folding bicycle

    
A tipical 'camping bike' from the 80's in Eastern Europe

During searching for the flat it was an aspect being near a big park, but without having choices it is only mere luck I have running field: the biggest park/green area is lying less than a km from our flat. With a 9 km long running I hardly reach its center, so I will not sicken it for a while...

  

Considering the heat we don't like strolling around the city, but the inside programs are ok because of the aircon. Therefore we headed to the Prado three times already, but every time a snag came on: either it was closed (the Lonely was wrong about the opening hours) or we just crossed something. Once it was the tinto verano. It happened that leaving home we discovered that we were hungry. Hungry Hungarians. With empty stomach you cannot enjoy even the highest culture so on the way along we jumped into one of our favorite bars. We both were very thirsty so opted for the economical jar of tinto verano instead of the 2x2 glasses. It turned out to be a bigger challenge than we thought, it was abundantly enough for 3 glasses each. During the third one we already knew we'd not make the gallery that day, so we leant back and watched comfortably the run of the day of the Tour de France. Then we went home and fell into bed and slept for two hours... :)

 
One of our favorite bars

 
The wicked jar

Madridi hétköznapok 1.

Régen írtam már, és sokan kérdeztétek, mi van velünk. Először csak azért nem írtam, mert úgy éreztem, az unalmas hétköznapjaink senkit sem érdekelnek. Aztán pont akkor pörögtek fel az események a házunk táján, amikor bepörgött a projektem is, amin épp dolgoztam. A kezdeti napi 8 rák után hirtelen végigdolgoztunk 3 hetet szinte megszakítás nélkül, átlag napi 3 túlórával és egész napos hétvégi melóval. Arra is alig maradt időm, hogy esténként Monccsal váltsak néhány szót, a blogírás meg teljesen esélytelen volt...

Úgy éltem túl ezt a hajtós időszakot, hogy kisebb-nagyobb mértékben sikerült a napi menetrendembe némi sportot beilleszteni. Jó egy órával korábban kelek reggelente, és vagy elmegyek futni, vagy jógázok valamennyit. (A kora reggeli kelés durván hangozhat, de csak itt számít korainak {igazából fél nyolcat jelent}, és tekintve, hogy este már úgysincs kedvem sportolni ez az egyetlen lehetséges időpont.) A bringámat nagyon hiányolom, de sajnos nem fért be a kocsiba az ideköltözéskor... Viszont kinéztem már magamnak az itt nagyon népszerű összecsukható bringák egyikét, de egyelőre még nem gyűlt össze rá a keret. Az elv az otthon ismert kontrás camping bicikliké, de a technika az elmúlt 30 évben azért sokat fejlődött...

Az egyik leghíresebb angol márka, a Brompton egyik példánya

Bike Friday tikit - A leggyorsabban összecsukható bringa

A lakás kiválasztásakor szempont lett volna, hogy legyen egy nagyobb park a közelben, de választék híján megint csak a szerencsén múlt, hogy lett futóterepem: a város legnagyobb parkja/zöldterülete alig egy kilométerre kezdődik tőlünk. Egy 9 km-es futással a park feléig is alig jutok, nem fogok ráunni egy darabig...

A nagy meleg miatt most nem szívesen mászkálunk a városban, de a zárt téri programok a légkondi miatt kibírhatók. Emiatt a Pradónak már vagy háromszor nekiindultunk, csak minden alkalommmal nem várt akadályokba ütköztünk: vagy zárva volt, mert a Lonely rosszul tudta a nyitvatartást, vagy csak közbejött valami, mint az egyik esetben egy kis tinto verano (ugyanaz mint a sangria, csak gyümölcsök nélkül). Ez úgy történt, hogy otthonról elindulva rájöttünk, hogy bizony így délután táján éhesek lettünk. Korgó gyomorral még a legmagasabb kultúra sem élvezhető, ezért útba ejtettük a kedvenc bárjaink (igazából mindenes éttermek ezek) egyikét. Mindeketten nagyon szomjasak voltunk, ezért gazdaságosabbnak tűnt 2x2 pohár tinto verano helyett rögtön egy kancsóval kérni az étel mellé. A kancsó azért komolyabb falat lett, mint gondoltuk, bőven kijött belőle három pohár fejenként. A harmadiknál már tudtuk, aznap nekünk már nem terem tárlatlátogatás, végignéztük hát kényelmesen hátradőlve a kocsma plazmatévéjén a Tour de France aznapi szakaszát, majd hazamentünk és ledőltünk aludni olyan 2 órácskára... :)

 
Ez az egyik kedvenc kocsmánk belülről

 
És ez a bűnös kancsó