Már jó régóta nem írtam, tartozom egy frissítéssel. Szóval a sztori ott fejeződött be két hete, hogy átköltöztünk Angelhez, Churrianába. Ez egy pici kis falucska volt régen, de ahogy nőtt Malaga, annak az egyik elővárosává vált. Szép modern, a mai napig épülnek új lakóparkok, de azért még nyugodt, és nyomokban fellelhető a falu fíling is, amikor a település széle felé járva legelő lovakat látni a házak között, és tyúkok kotkodálását hallani a kerítéseken belülről. Tisztára, mint Pomáz! És az is stimmel, hogy innen is kocsival a legjobb bemenni a városba... :)
A reptér pont itt van Malaga és Churriana között, az autóút pont a kifutópálya legelején visz el. A legjobb, amikor éppen csak száz méterre vagy, és pont leszáll egy óriási gép, szinte érintve a kerekeivel az autók tetejét! Ott ahol mi lakunk szerencsére egyáltalán nem hallani a repteret, pedig alig van több mint egy kilométer a ház és a kifutópálya között.
Angel a főbérlők gyöngye, alig van itthon: vagy a szüleinél alszik Malagában, vagy a barátaival van, és sokat jár el sportolni is – szinte alig látjuk! Ha mégis hazajön, akkor spanyolul beszélget Mónival, elmagyarázza ki ez vagy az a TV-ben, eljön velünk vásárolni, ott megmutogatja, mik a legjobb helyi kaják. A múltkor csináltunk spanyol tortillát (krumpli, hagyma, olíva egy nagy lepényben összesütve), és be van ígérve egy gazpaccho (hideg paradicsomos leves), meg hogy elmegyünk itt helyben a kedvenc éttermébe is.
Közben nem hanyagoljuk a barátainkat sem Malagában: volt már Leonéknál is buli, akkor az Eurovíziós Dalfesztivált néztük és drukkoltunk a ChikiChikinek, meg Tomiéknál is, akkor azt ünnepeltük, hogy elment végre a lökött svéd lakótársuk. (Nem vagyunk túl jók ezekben a búcsúünnepekben, mert a svéd mégsem tudott felszállni a repülőre, és ott lófrált a lakásban, miközben mi annak örültünk, hogy már nincs ott… De emlékszem a magas lengyel lány, Agnieska búcsújára, amikor nélküle mentünk le a tengerpartra naplementét nézni… :) ) Elmentünk a legutóbbi Főzőórára is a suliba, megint valami nagyon finomat sikerült összehozniuk a tanárainknak!
Most hétvégére összehoztunk egy kétnapos Sevilla kirándulást Leonnal és Lisával, nagyon jól sikerült. A város gyönyörű, az időnk remek volt, kb. 850 képet lőttem. Azóta is azok válogatásával és utómunkájával vagyok elfoglalva.
A hétköznapjaink egyszerűek: igyekszünk nem túl sokáig aludni, eljárok futni, tanulunk, elmegyünk netezni ide Churriánába vagy be Malagába (mert ott olcsóbb, meg amúgy is bemennénk), vagy beugrunk egy picit Leonékhoz. A madridi állásról még nincs sok hír, egy szakmai tesztet küldtem vissza e-mailen a múlt hét végén, ezen a héten már várom a választ. Addig, amíg ez nem dől el, nem nagyon akarunk itt helyben keresgélni.
Szóval várunk, de addig sem unatkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése