A végén csak sikerült megnéznünk az Alhambrát Granadában! Korán indultunk (hát, a 7 óra korainak számít itt :) ) és két órával később már volt a parkolóhelyünk és megtaláltuk a hippi hostelünket is a hegyoldalban a város szélén. Lecuccoltunk és nekivágtunk az Alhambrának és a jegypénztáraknál való sorállásnak. Csak most nem volt sor! Egy percen belül megvettük a jegyeket és ez alkalommal már 40 perc múlva bemehettünk a Palotába, nem 4-5 órával később, mint a múltkor. Tökéletes! :)
A Palota (Palacio Nazaríes) önmagában egy csoda. A dísztés annyira gazdag, hogy alig tudja befogadni az ember - imádom az arab építészetet! Bocsi, ha úgy érzitek túl sok képet tettem fel, mindegyiket szeretem, nem tudtam dönteni... :) Az épületegyüttes többi részét is felfedeztük, de a Jardin de la Sultanába nem tudtunk bejutni a Generalifáben, mert 20 perccel kifutottunk a látogatási időkeretünkből. (Nem mi voltunk az egyetlenek, akik így jártak, előttünk egy idősebbekből álló kisebb csoportot ugyanúgy elküldtek. Hiába a szabály az szabály! :P )
Miután vetünk némi ételt és italt estére, nem bírtuk tovább a hőséget (kb. 31°C árnyékban), és visszamentünk a hostelbe egy késői sziesztára. Aludtunk egy kicsit, megettük a bárányszeleteket, amiket korábban Tomitól és Petitől kaptunk, majd végignéztük életünk egyik legszebb naplementéjét. A hostel az Alhambra melleti következő dombon van: innen a legjobb a kilátás az egész városban, ez biztos! :) Elena ezt a hétvégét a granadai barátainál töltötte, így éjszaka csatlakoztunk hozzájuk néhány italra. Ez alkalommal nem tácoltunk, de velük lenni, most is mint mindig, szórakoztató volt.
A következő reggel kiköltöztünk a hostelből és újra találkoztunk a többiekkel egy tapas-os ebéd erejéig. Felséges volt! Egy új kedvencet találtam a paprika lekvár személyében, amiből szinte mindegyik snack-re tettek. Annyira ízlett, hogy úgy kellett visszafognom magam, nehogy tisztára nyaljam a tányérokat… ;)
Délután Cordoba felé vettük az irányt. A hőség elviselhetetlen volt: kint 34°C volt, a kocsiban 42°C. Amíg a kocsi 12 litert evett a két óra alatt, mi 6 liter vízet és üdítőt öntöttünk magunkba... :) Miután elfoglaltuk a szobáinkat Cordobában, a városban bóklásztunk egy darabig. Hogy spóroljunk, meg Lisa kedvéért innen a távolból, egy Burger Kingben vacsoráztunk (mindig el akart menni egybe Malagában). Még mindig nem szoktam meg, hogy itt sört is mérnek - így ez alkalommal sem bírtam kihagyni. Salud! Egészségetekre! :) Később, éjszaka felmentünk a hotelünk tetőteraszára: beszélgettünk, élveztük a meleg levegőt, a kényelmes szófákat és a hideg tinto veranót (a helyi sangriát).
Vasárnap kettőt a néztük meg a város fő látványosságai közül. Az Alcazar de los Reyes Cristianos szép volt, a kertjei gyönyörűek. Aztán, megint Lisa kedvéért :) vettünk churroz-t az utcán (olajban sült tészta, olyasmi mint nálunk a lángos). Cukorral kértük, így nagyon finom volt. (Már próbáltuk cukor nélkül is, de úgy nagyon nehéznek, olajosnak éreztük.) Megnéztünk egy-két patio-t, kis zárt belső udvart, Cordoba ezekről is híres. A tulajdonosok egymással versenyezve pakolják tele őket a falon gondosan elrendezett növényekkel.
A végére hagytuk a legjobbat: a Mezquita-t. Ez a hatalmas iszlám templom, imaház egyedi abban a tekintetben, hogy a felépítése egy oázisbeli pálmaligetre emlékeztet: az oszlopok és boltívek erdeje tartja a mennyezetet az imádkozók feje fölött. Bár fotózó turisták váltották fel az imádkozó hívők sorait, és a 19 kapu, ami egykor fénnyel töltötte meg a belső teret, soha nem nyílik ki többé, a hely még mindig fenséges. Nem tudsz eleget bolyongani, minden létező szögből a meg akarod csodálni az oszlopok és a piros-fehér boltívek végtelenbe tűnő sorait. Lenyűgöző!
Nem maradt többre energiánk. Kicsit még hűsöltünk a hostelben, vártuk, hogy a hőség kicsit alábbhagyjon, aztán visszaautóztunk Malagába. Megérte várni, a kocsiban csak 41°C volt… :P
