Életjel

Sokadszorra is rájöttem, hogy ha naponta nyolc órában dolgozol, akkor már semmi másra nincs időd. Mert ha abból indulunk ki, hogy 8 órát alszol, 8 órát dolgozol, 1 óra az ebédszüneted, és napi 2x1 órába telik a munkába járás, akkor ez máris napi 19 óra fix elfoglaltság. A konyhába való reggeli álmos kibotorkálásra, a kávéfőzésre, tisztálkodásra és az összecihelődésre nagyvonalúan számoljunk megint egy órát. Az esti fürdésre meg még felet, és már 20 és fél óránál tartunk. A maradék 3,5 órába kell beleférnie a bevásárlásnak; vacsorakészítésnek; a mosogatásnak; a számlák befizetésének és egyéb hivatalos ügyintézésnek; az autó szervizbe vitelének; a tévé- vagy filmnézésnek; a pároddal való beszélgetésnek; egy baráti csevejnek telefonon, csetben, neadjisten személyesen egy kocsmában; a hobbiddal való foglalkozásnak; egy újság vagy egy hírportál elolvasásának; nyelvtanulásnak; egy esti pohár bornak; a macskád megsimogatásának.

Lehetetlen küldetés, nem véletlen, ha az alvástól, mint egyetlen lehetőségtől vesszük el az időt: ha nyolc óra helyett csak 5-öt alszol, van rá esélyed, hogy a fentiek egy igen kis százalékát bele tudod zsúfolni egy napba. Minden más, egy leheletnyivel nagyobb ívű tervedet, mint a ház körüli teendők elintézése, utazás, a rokonok meglátogatása, egy kultúrprogram megtekintése a hétvégére marad, arra a szűk két napra, amelyben a hétköznapi alváshiányt is megpróbálod bepótolni. Kényes kötéltánc ez, ahogy a megannyi igény között próbálunk reménytelenül egyensúlyozni, és közben úgy szaladnak el a hetek, hogy észre sem vesszük és már megint karácsony van, újra ajándékokat kell venni…

Ha meg időigényes hobbid van, mint amatőr fényképezés, amihez már utómunka is társul; meg a blogírás, ami köztudottan az időmilliomosok sportja, akkor az a csoda, ha egyáltalán lefekszel aludni.

Kb. ezért tűntünk el, nagy vonalakban. A munkánk elég intenzív, az ott eltöltött 8-9 órában szinte semmi másra nem jut gondolat- vagy cselekvésmorzsa. Plusz, ami még sosem történt velem, megnőtt az alvásigényem, vagyis mindkettőnké, bizony kell a napi 6 óra, különben felkelni sem tudunk! :) A rossz, hideg időre való tekintettel behúzódtunk a barlangba, és bizony téli álmot alszunk. Sokat olvasunk, filmezünk, csendesen molyolunk.

A tavasz első sugarai azonban már megérkeztek ide Madridba, és ezzel a blogolási kedvem is visszatérni látszik. Visszamenőleg nem fogok sok bejegyzést pótolni, inkább csak a képeket teszek fel. A viszontlátásra! :)